Múltunkból varázsolt valóság – Magyar költők versei Temesvárról

A tavaly szeptemberben rajtolt, alig egyéves múltra visszatekintő temesvári irodalmi kör, a Várbástya Egyesület segítségével megjelentette első kiadványát Múltunkból varázsolt valóság – Magyar költők versei Temesvárról címmel. Szekernyés János helytörténész, műkritikus több éves kutatómunkával gyűjtötte össze az antológiában megjelent 174 verset, lírai szöveget, amelyek Temesvárról, a városhoz kötődő történelmi eseményekről és kiemelkedő személyiségekről szólnak. A különleges kötetet a Temesvári Magyar Napok keretében Tamás Péter, a Várbástya Egyesület elnöke és az antológia összeállítója, Szekernyés János mutatták be.

A Múltunkból varázsolt valóság című kötet 110 költő egy vagy több versét tartalmazza, akik között nagy klasszikusok és helyi amatőr verselők is vannak – mondta a könyvről Szekernyés János, megköszönve a Várbástya Egyesületnek, hogy felvállalta a könyv megjelentetését, Jakabházy Sándor képzőművésznek a város emblematikus részleteit ábrázoló illusztrációkat és Bíró Ildikónak a címlap elkészítését. Az antológiában szereplő legrégebbi, Temesvárhoz kötődő alkotás Taurinus István gyulafehérvári vikárius Hősköltemény Dózsa György harcáról, tetteiről, haláláról című eposza, amelyet 1514–1519 között latin nyelven írt a szerző. „A temesvári költők nem annyira a város látványosságairól, szépségeiről írtak, hanem a hozzá kötődő történelmi eseményekről. Az egyik kiemelt esemény a Dózsa-féle parasztfelkelés volt, a másik Temesvár eleste 1552-ben” – mondta Szekernyés János. Utóbbi eseményt Tinódi Lantos Sebestyén örökítette meg históriás énekben és később Arany János Losonczy Istvánnak, a várat hősiesen védő kapitánynak emléket állító Népies krónikájában. Az oszmán uralom idejéből csupán Wathay Ferenc végvári vitéz 2-3 soros versei maradtak fenn Temesvárról, ezek valójában az itt raboskodó vitéz rajzaihoz írt kis versikék voltak. Az oszmán gyarmatosítókat az osztrákok váltották fel, de a várost felszabadító Savoyai Jenő herceg hőstetteiről magyar költemények nem születtek, mondta Szekernyés János, aki szerint főként a kiegyezés után, az 1870-es évektől indult be a magyar nyelvű versfaragás Temesváron, jeles eseményekre írt köszöntőversek, színházi események prológusai formájában. Temesvári magyar költők a XX. században jelentkeztek nagyobb számban, miután a nagyváradi Holnap mintájára megalakult a Dél Irodalmi Társaság, valamint a Magyar Dél folyóirat. Ady Endrének két verse itt jelent meg először, itt publikált Franyó Zoltán, Endre Károly is. A második világháború után baloldali írók megalakították a Bánsági Magyar Írók Egyesületét, amely kiadta a Bánsági írás című antológiát, tehetséges fiatalok alkotásaival, mint Bodor Pál, Márki Zoltán, Deák Tamás. Megalakult az Ady Endre, később Franyó Zoltán nevét viselő irodalmi kör, amely az 1989-es rendszerváltásig működött, ahol a nagy öregek, Franyó Zoltán, Endre Károly, Anavi Ádám vitatták meg a fiatal tehetségek verseit. „Az 1980-as, 90-es évek elvándorlási hulláma azt eredményezte, hogy nincs utánpótlás, mára Temesváron egyetlen aktív magyar költő maradt: Eszteró István” – mondta befejezésül Szekernyés János. A kötetben szereplő szerzők közül a könyvbemutatón jelen volt Illés Mihály, akinek a Lépcsők című antológiák egyikében jelent meg annak idején Temesvári tárlat című 5 versből álló sorozata.