Nagykikinda magyarságának jelene és erőfeszítései

Cikksorozatunkban vajdasági és erdélyi magyar szórványtelepülések hétköznapjait, értékeit tárjuk olvasóink elé, a megismert tapasztalataink bemutatásával összekötve. Utunk Budapestről indult Szegeden át a Nyugat-Bánságba, majd onnan tovább a középső erdélyi területekre, hogy felfedezzük a helyi magyar mindennapokat és számunkra, magyarok számára kedves városokat, falvakat.

Az első részben a gyermekek oktatási lehetőségére helyeztük a hangsúlyt, főként az általános iskolák helyzetét jártuk körbe az alig 10%-os arányú nagykikindai magyar közösség szemszögéből. A folytatásban, bejárva a települést, további izgalmas kérdésekre kerestük a választ. Mit jelent, mit jelképez az egyszerűsített magyar állampolgárság lehetősége? Hogyan hatnak az asszimilációra a vegyes házasságok? Az illegális migrációs hullám miként érintette a nagykikindai és általában a nyugat-bánsági magyarságot? Milyen lehetőségei vannak a magyar közösségnek a helyi médiában? Ilyen és ehhez hasonló témákkal ismerkedtünk.

A magyar állampolgárság megszerzésének egyszerűsített lehetőségére úgy is tekinthetünk, mint nemzeti összetartozást erősítő, támogató intézmény. Feltétele a magyar nyelv ismerete, melyet akár a szerb–magyar határon ellenőrizhetnek is, hiányában a magyar papírokat visszavonhatják. Ezzel de facto is biztosítható, hogy a magyar nyelv, mint kultúránk alapja, a térségben továbbra is fennmaradjon, teret nyerjen. Akár asszimilálódott családokban is felmerülhet a magyar nyelv tanulása, mert ha európai uniós munkavállalásban gondolkodnak, magyar iratokkal sokkal könnyebben elérhető számukra a szabad munkavállalás.Ez egyszerre jelentheti a magyar állampolgársággal rendelkezők lélekszámának növekedését, miközben ezáltal nemcsak Magyarország állampolgárai lesznek, hanem európai uniós polgárokká is válnak. A szintén EU-n kívüli Ukrajnához lehetne hasonlítani a vajdasági helyzetet, mivel Kárpátalján is belépőt jelent az Európai Unióba a magyar állampolgárság. Ezáltal egyszerűsödik az uniós munkavállalás, így lényegében „segíti”, gyorsítja az elvándorlást, tovább csökkentve a helyi magyarság létszámát. A bácskai lakosság 99%-ban nem a szerb fővárosban, Belgrádban keresi boldogulását, elsődlegesen az EU-t tekinti céljának. A regionális munkavállalás lehetőségét gátolja, hogy a gazdaság szerkezete nem sokat változott a II. világháború utáni erőltetett szerb iparosodást követően (a központi-szerbiai részeken erőltették az ipart, magyarság által lakott területeken leépítették), az elvándorlás már az egyszerű honosítási eljárás előtt is megfigyelhető volt a lakosság körében. A térség versenyképességét tovább rontja, hogy gyakorlatilag nem érkezett külföldi tőke. Úgy is szokták mondogatni, hogy 1991-től Milošević-átok ül ezen a térségen.

A mindennapokhoz hozzátartoznak a keresztelők és a házasságkötések, leginkább a vegyes családok kapcsán kerültek szóba beszélgetéseink során. Érdekesség, hogy többségi szerb rokonság esetében is inkább horvátul kérik a szertartásokat, mintegy köztes megoldásként a magyar–szerb viszonyban, pedig ez magyar és szerb családtagoknak egyaránt nem előnyös. További lehetőségként még horvát, azaz római katolikus szertartás is választható szerb nyelven, mely szintén elő-előfordul a helyiek körében. Névadásnál egyre inkább jellemzőek a szerb nevek (Nikolina, Jelena, Danijel, Veronika, Iván, Anđela stb.) nem csak vegyes családoknál; néhol még találkozhatunk elvétve magyar néven (Andrea, Annamária, Zalán, Viktor, Tibor, Mihály stb.) történő anyakönyvezéssel. Az utóbbi kiszorulása annak is köszönhető, hogy a szülők szerb hangzású névvel több lehetőséget remélnek gyermekeik számára, ráadásul vegyes házasságok révén egyre több magyar gyermek születik szerb vezetéknévvel. Könnyen jelenthet kisebb előnyt a nevekben megjelenő szerb identitás például munkavállalás során lokális szinten is.

Jóllehet, a város története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza, csak 1760-tól érhetőek el népességi adatokat nyilvántartó könyvek (keresztelő / házasságkötés / elhalálozás), melyek anno a Kikindai Levéltár segítségével menekültek meg. A környékbeli kis településeken még ennél is későbbről, csupán 1895-től és az ezt követő évekből maradtak fen nyilvántartások, mert ekkor vezették be a polgári anyakönyvezést, a korábbi egyházak által vezetett könyvek sajnálatosan megsemmisültek. Habár a feljegyzések 100–250 évvel visszamenőleg állnak rendelkezésre, azonban vannak ismereteink korábbról is. Érdemes megemlíteni a Csanádi Egyházmegye első püspökét, Szent Gellért bencés szerzetest (977–1046), aki egyben a Nagybecskereki Püspökség (ide tartozik a nagykikindai plébánia is) védőszentje. További érdekesség, hogy egyházi eseményeknek (például temesvári szentelés) köszönhetően már-már testvéri kapcsolat alakult ki a temesvári és a nagykikindai magyarság között. A településen evangélikus templom nincsen, viszont református van, havonta két istentisztelettel. A helyi zsinagógát korábban lebontották, azonban a zsidó rabbi háza még megtalálható a Dositejeva utcában.

A 2010-es évek közepétől megjelenő nagy migrációs hullám csak kis részben érintette a várost. Az egyik volt nagybirtokon berendeztek egy menekülttábort, üzemeltetésében részt vesz a Karitász, például régi imaházban kialakított mosodával. Összetűzések vagy a Tiszától nyugatra eső bácskai térségben tapasztalt magyarellenes megmozdulások errefelé nem jellemzőek, a helyiek egymással békében élnek.

Büszkeséggel tekinthetünk az Egység Művelődési Egyesületre, mely kiemelten fontos a helyi magyar kultúra számára. A jelenleg körülbelül kétszáz tagú szervezet két-három tucat aktív tagja folyamatosan rendez eseményeket a színjátszással kapcsolatban, népdalkórus esteket, tánccsoportok és kézműves munkacsoportok számára foglalkozásokat gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Egy hely, egyben lehetőség nemcsak a magyarság, hanem a városi és környékbeli közösség számára is. A 180 fős előadóteremben telt házas fellépéseket szoktak tartani, így remek szórakozási alkalmat biztosítanak. Az éves programban fellelhető többek között a március 15-i és az október 6-i ünnepségek, farsangok és ballagások, de karácsonyi műsorokkal is készülnek. Munkájuk elismeréseként is tekinthetünk arra, hogy a Nagykikindai Önkormányzat nagy részben hozzájárul a fenntartási költségeikhez. Az Egyesület vezetése sikeres pályázatokkal egészíti ki a rendelkezésre álló forrásokat, köztük a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő és a Csányi Alapítvány által kiírt lehetőségek elnyerésével. Jelentőségüket mutatja az is, hogy a romániai, Temesvár környéki Kelet-Bánsággal egyesületi, intézményi szinten is kapcsolatban állnak.

Az Egység Művelődési Egyesület összefoglaló honlapja megtekinthető a www.mnt.org.rs/egyseg-muvelodesi-egyesulet linken, vagy Facebook-oldalukon is lehet informálódni.

A helyi sajtó kapcsán megtudtuk, hogy a nagykikindai TV Rubinnak magyar nyelvű műsora is van, az egyórás Tükörkép; ezenkívül a szórványság szempontjából szintén értékelendő, hogy a híradó magyarul is megtekinthető. Fontos, mivel szerb hírekben ez a térség már sajnos lényegében nem jelenik meg. További tájékozódási alternatíva a hetente kiadott kikindai újság, amelyben egy oldal magyar nyelvű.

Láthatjuk, hogy egy ilyen kis lélekszámú magyar közösségnek milyen összetartó ereje van egy csaknem negyvenezer fős városban. Annak ellenére, hogy a mindennapok nem könnyítik meg a magyarság helyzetét, mégis próbálják körülményeikhez képest megőrizni a magyar nyelv és kultúra értékeit. Sajnálatosan még a Vajdasági Autonóm Tartomány részeként sem követelmény a magyar nyelvtudás az egyes intézményekben, bankokban, boltokban, így mindinkább a szerb nyelv kerül előtérbe (például hivatali ügyintézésnél, hogy minden jelenlévő értse a beszélgetést). Egy-egy, más településen élő magyarokkal ugyan összeköttetésben állnak (például a temesváriakkal vagy szabadkaiakkal), azonban nincsen olyan regionális szintű szoros együttműködés, mint például Székelyföld esetében. Jelenleg úgy vélik, lassíthatják az asszimilációs folyamatot, de jelentős változás vagy akár csak fordulat a közeljövőben nem várható.

Amennyiben felkeltettük Kedves Olvasónk figyelmét, ajánljuk Csömöre Zoltán könyvét: Nagykikinda és falusi településeinek történeti helyrajza.

Folytatjuk

Írta és fényképezte:

Lendvai Nikolett, Miklós Gábor