„Ne hagyják kialudni a belső tüzet!”

XI. alkalommal került megrendezésre a hétvégén az Alma Mater Véndiák-találkozó, melyre szép számmal érkeztek vendégek az ország különböző városaiból, de a messzi távolból is, Svájcból, Németországból és Magyarországról. 

A kétnapos rendezvényt színvonalas néptáncesttel nyitották meg pénteken az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban, ahol a megye több néptánccsoportja lépett fel. A véndiák-találkozó lelkes főszervezője, az Aradi Alma Mater Alapítvány ügyvezető elnöke és egyben a Csiky Gergely Főgimnázium aligazgatója köszöntő beszédében hangsúlyozta, az alapítvány mindig igyekezett ápolni a magyar iskolák és a végzőseik közötti kapcsolatot. „Jómagam a Slavici Líceum végzettjeként, úgy érzem, hogy egymással találkozni, emlékezni, a mostani kis és nagydiákok életébe bekukkantani, Arad egyetlen magyar középiskolájában, a Csiky Gergely Főgimnáziumban tudunk igazán. Természetesen tudom, hogy a kitűzött feladatokat megoldani mindig lehet jobban, lehet látványosabban, lehet másként. (…)Ehhez kérem az Önök segítségét, anyagi, erkölcsi támogatását, vagy egyszerűen csak biztató mosolyát. Mert egyedül, vagy egymással szemben haladva nem érünk célt. És bár vannak, akik azon vitatkoznak, hogy érdemes-e, vagy nem magyar iskolába járni, Önök, akik itt vannak, akik magyar iskolában végeztek, akik most visszajöttek a régi alma materbe, tudják erre a választ, és azt, hogy csak összefogással érhetünk el komoly eredményeket” – szólt a közönséghez remegő hanggal, majd az iskola két idén végzett diákja, Dancu Gréta és Gál Zoltán műsorvezetők ötletes felkonferálásával a néptánccsoportok egyenként színre léptek. A Csiky bentlakásának hagyományőrző csoportja, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvai Leveles, a majláthfalvai Százszorszép és végül, de nem utolsó sorban a kisiratosi Gyöngyvirág néptáncegyüttes vastapsot kapott. Zárásként, egy közös tánc erejéig minden csoport kiperdült a színpadra, a nézők közül többen meg is jegyezték: nem emlékeznek, mikor láttak egyszerre ennyi ifjú, tehetséges, magyar néptáncost a nagyszínházban.    

A rendezvénysorozat szombat reggel 9 órától folytatódott az arad-belvárosi katolikus templomban megtartott ökumenikus istentisztelettel, melyről bizony sokan távoztak könnyes szemmel. Az egybegyűlteket (megtelt a templom!) Sándor Tivadar arad-gáji plébános köszöntötte, közreműködött Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkész, Jakab István evangélikus-lutheránus lelkész és Simon András arad-belvárosi baptista lelkipásztor. Közben az egyesített baptista énekkar (Szűcs Ernő és Szűcs János karnagyok) műsora zengte be a templomot. Az istentiszteleten két egykori csikys diák is megérintette a hívők lelkét. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi római katolikus plébános a magyarság szempontjából érzékeny és aktuális témát érintő prédikációjában arra kérte híveit, lépjenek túl a személyes emlékezésen és gondolkozzanak el azon, hogy mit üzen nekik egykori iskolájuk, tanáraik. Az iskolát a legnehezebb időszakban, 1921–43 között vezető Fischer Aladár (1882–1943) szavait elevenítette fel, arra buzdítva az egybegyűlteket, hogy a nehézségek ellenére sohase adják fel a magyar oktatásért, a magyarság jövőéért, hitéért, kultúrájáért folytatott küzdelmet. A legendás igazgató kilencven évvel ezelőtt ugyanis azt mondta: egy kornak vége lett, de nem lett vége a magyar nép hitének és a kultúrájának. „A vég annyit jelent, ha már nem telik a belső tűzből. Mihelyst megszűnik fényleni, a történelem sutba dob minket.” A csiky másik neveltje, a csodálatos hangú Duffner Melinda, a Kolozsvári Filharmónia énekese Andrew Lloyd Webber Pie Jesus, valamint Franz Schubert Ave Maria darabját adta elő. A himnusz eléneklése után az egybegyűltek a főgimnázium, illetve az egykori Zárda (a Püspökség utcai 1-es sz. Ált. Iskola) épülete felé vették útjukat.

 

Több százan tértek vissza egykori iskolájukba

A Csiky udvarán Juhász Béla igazgató köszöntötte a vendégeket, reményét fejezve ki, hogy sok év múlva is magyar gyerekzsivajtól fog zengeni Arad megye egyetlen magyar tannyelvű középiskolája. Ezt követően a második és az ötödik osztályos diákok népdalkedvelő Bóbita-csoportja dalra fakadt, Naschauer Claudia-Karina pedig Kányádi verset szavalt el.

A főgimnázium dísztermében első ízben szerveztek képzőművészeti tárlatot, melyen tizenhat Aradon nevelkedett magyar művész munkáját tekinthették meg a meghívottak. A kiállítást Bognár Levente aradi alpolgármester nyitotta meg, örömmel nyugtázva, hogy az iskola új épületszárnya megfelelő körülményeket biztosíthat ilyen és ehhez hasonló eseményeknek. A különböző technikákat – olaj, karton, akvarell, papír, vászon, merített papír, akril, tollrajz stb. – ötvöző munkákat (köztük két szobrot is) bemutató, maga is kiállító Siska-Szabó Hajnalka képzőművész szerint kollégái első felkérésre igent mondtak, amikor meghallották, milyen alkalomról van szó. A vendégek Fritz Mihály, Baranyai Ferenc, Grandt János, Kett-Groza János, Szép Zoltán, Brittich Erzsébet, Ódry Mária, Cociuba Veronika, Eisele-Szűcs Zoe, Takács Mihály, Kocsis Rudolf, Simó Margit, Steinhübel Zoltán, Móré-Shági Annamária, Vilhelm Károly, Siska-Szabó Hajnalka munkáit láthatták.  Mindkét iskola udvarán eközben gyülekeztek a vendégek. Aznap zajlottak a 39, 50 és 55 éves találkozók is. Az egykori magyar oktatási intézmények végzősei örömmel köszöntötték, ölelték egymást, előkerültek a családi felvételek, mások fényképezgettek, majd meglátogatták a régi, mára egészen más arculatú osztálytermeket. 

A’47-ben végzett Boros Katalin Svájcból utazott le Aradra, csak a véndiák-találkozóért. „Sajnos a mi korosztályunk előtti vagy utáni generációból Svájcban, az én vidékemen senki sincs. Szép emlékekkel jövünk vissza ebbe az iskolába, ahol két évet töltöttünk. Gyakran járok találkozókra, de az Alma Mater rendezvényére most először jöttem el és nagyon boldog vagyok!”. Osztálytársa, Papp Attila, a Történelmi Vitézi Rend egyik büszke tisztségviselője (Szilágysomlyón avatták vitézzé) jelenleg Magyarországon él. „A legszebb emberi tulajdonság az emlékezés. Ez bennünk él és valahogy össze is tart minket. Felemelő érzés, amikor a régi barátokkal összejöhetünk, illetve újakkal is találkozunk, akik a következő találkozón már régi barátokká válnak. Én még ’38-ban a Moise Nicoară román gimnáziumban felvételiztem, aztán jöttek a háborús idők, amikor iskolánk hadicélokat szolgált. ’43-ban Magyarországra szöktem, később visszakerültem ide. Mi annak idején mindig mindennek tudtunk örülni. Ha egy csepp levegőhöz jutottunk, már boldogok voltunk” – emlékezett vissza a viszontagságos időkre.     

Király András Arad megyei oktatási államtitkár elmondta, számára az ilyen kezdeményezéseknek akkor lehet értelme, ha megfelelőképpen tudunk arról gondoskodni, hogy ezt továbbvihessük. „Nagyon szép a múlttal foglalkozni, de a lényeg mindig az, hogy találjuk meg annak a lehetőségét, hogy előre tekinthessünk. Hogy bebizonyíthassuk, nem csak voltunk, hanem vagyunk és leszünk továbbra is. Ehhez be kell vonni mindenképpen a fiatalokat. Mert ha fiataljaink negyven év múlva jönnek rá, hogy ők is véndiákok voltak, akkor baj lesz” – nyilatkozta a vendégek között elvegyülve a politikus.    

Pop Éva 1970-ben végzett. Németországból utazott le a találkozóra. Majdnem mindegyiken itt volt. „A véndiák-találkozón megmutathatom hovatartozásom. Talán, ha ezt a fiatalok is látják, kigyullad bennük valami. Furcsa érzelmek keringnek bennem. Én az én iskolámra emlékszem, ami mára teljesen megváltozott. Hiányoznak a régi osztályok, de az emlékek megmaradnak. Megdöbbenten vesszük tudomásul, hogy az aradiak nem jönnek, mert nem érnek rá vagy nincs kedvük. Mi, akik külföldre szakadtunk igyekszünk mindig hazajönni.”   

Hadnagy Éva szerint idén a főgimnáziumot körülbelül háromszázan, a régi Zárda épületét mintegy százan látogatták meg. A szervezők csupán azt sajnálják, hogy a fiatalabbak továbbra sem tudnak elvonatkoztatni a véndiák szótól és rendszerint távol maradnak az eseménytől. S, hogy mi a rendezvény jelentősége? „Jó találkozni. Én ebben egy összefogást, összetartozást vélek felfedezni. Azt még nem sikerült elérnünk, hogy a frissen végzettek úgy érezzenek, mint ezek az ötven, hatvan éves emberek. Megpróbáltuk idén is mozgósítani őket, reméljük, két év múlva több fiatal véndiák jön majd el a találkozóra” – nyilatkozta.

A hagyományokhoz híven nem maradhatott el a szombat esti Véndiák-bál, melynek a Csiky díszterme adott helyet.

A XI. Alma Mater Véndiák-találkozó támogatói: a tárlaton szereplő képzőművészek, az Aradi Polgármesteri Hivatal, Böszörményi Zoltán és a Jelen Ház.