Nem a halál jön értünk, hanem a Jóisten

Ma, mindenszentek ünnepén a Felsőtemetőben lévő minorita kápolna mögötti központi feszületnél 16 órakor kezdődött a gyászszertartás elhunyt szeretteinknek az emlékére. A vírusjárvány miatt egymástól kellő távolságban elhelyezkedő, maszkot viselő híveket Király Árpád főesperes-plébános, Varga János lelkipásztor társaságában köszöntötte, majd együtt szólaltatták meg az Ó emberi gyarló nemzetség kezdetű egyházi éneket. Ezt követően a fősperes-plébános kifejtette: „Kedves emlékező testvérek, nem kell félnünk a haláltól, mert amikor itt állunk Jézus keresztje előtt, az életről, a reményről, az örök boldogságról kell beszélnünk. Mert amikor ma a szeretteink sírjaira elhelyeztük a szeretet virágait, és meggyújtottuk az emlékezés gyertyáit, a gyertya fényébe nézve, az igazi fényre, Jézus Krisztusra gondoltunk, illetve arra, hogy szeretteinknek az örök világosság fényeskedjék. Ha ránézünk a virágra, akkor az élet jut eszünkbe. (…) Keressünk ma vigaszt Isten szavából, erősítsük hitünket az örök életben és a feltámadásban!”

Ezt követően Varga János románul tolmácsolta az elmondottakat, majd együtt énekelték magyarul a Hol vagy én szerelemem, Jézus Krisztusom kezdetű éneket, utána Varga János magyarul olvasta fel az evangéliumot Szent János könyvéből.

Király Árpád főesperes-plébános így folytatta: „Emlékező testvéreim, feltámadás, üdvösség, örök élet, ez a hit hozott ide, valamint az a különleges szeretet, ami összekapcsol bennünket az elhunyt szeretteinkkel. Amikor ma a sírjuknál álltunk, elbeszélgethettünk Istennel és velük. Szembesülni az élet valóságával, a csodálatos ajándékával, de szembesülni azzal is, hogy egyszer mi is oda jutunk, ahol ők vannak. Amikor itt állunk, vigaszt keresünk Isten szavából, és ha a keresztre nézünk, azt mondjuk: megváltott és a remény emberei vagyunk. (…) Nap, mint nap, tele gondokkal, nehézségekkel próbáljuk megvívni az élet harcát, ugyanakkor örvendünk mindannak, amit a Jóisten ajándékba adott. Mert egy boldog életért küzdünk, de mindenszentek ünnepe arra hív: azért is küzdjünk, hogy elnyerjük, élvezhessük minden szentnek a társaságát. Azért vagyunk itt, hogy elhunyt szeretteinkért imádkozva, átsegítsük őket az örök boldogságba. Fontos, hogy életünk minden napján, de különösen ma rájuk gondoljunk. Imádkozzunk a tisztító helyen lévő lelkekért. Egyszer mi is oda jutunk, és a tarsolyba csak annyi jut, amit összecsomagoltunk, de jó érzés, hogy majd értünk is imádkoznak. Tegyük mi is kegyelettel, mert mindannyiunknak az a vágya, hogy élvezzük Isten színelátását!” 

Az égiek és a földiek közötti élő kapcsolatot egy megtörtént esettel példázta, amikor az elhunyt apa jelezte a feleségének, hogy a gyermekük életveszélyben van. Az eset is bizonyítja: ha fizikailag elvesztettük is a szeretteinket, velük a lelki kapcsolat megmarad. Éppen ezért, a fiatalokat is rá kell nevelni, hogy szeressék a temetőt, és szembesüljenek a valósággal. „Fontos, hogy tápláljuk az élő hitünket és bizakodjunk a feltámadásban! Az utóbbi két évben a járvány miatti félelemben nagyon sokat imádkozunk a betegekért, az orvosokért, az ápolókért egyaránt, mert mindannyian szeretjük az életet, aminek az irányát és az értékrendjét mi határozzuk meg, amihez kérjük a Jóisten segítségét! Naponta kérjük el a kegyelmet, hogy felismerjük a hit, a remény és a szeretet útját! Kis Szent Terézzel együtt valljuk: nem a halál jön értünk, hanem a Jóisten. Ma gondoljunk azokra is, akiket elfelejtettek, akik ápolatlan sírban nyugszanak. Megköszönöm a Jóistennek, amiért figyelmeztetett, hogy felismerjük a nagyon híres orgonaépítő Dangl családnak az obeliszkjét. Dangl János több mint 200 orgonát épített Európa-szerte. Összefogással sikerült a központi feszület mellett újraállítani, amiért köszönetet mondunk Istennek” – zárta beszédét Király Árpád főesperes-plébános.

A közös imával és énekekkel zárult szertartás után meglátogatták a minorita atyák, valamint a nővérek sírkertjeit, majd kérésre sírokat is szenteltek.