„Nem hagyjuk elveszni azt, amiért ők az életüket adták”

A gondviselés 176 évvel ezelőtt nehéz terhet rakott Aradra és a magyar nemzetre: a gyász és a hősi áldozat emlékét. E napon azok előtt hajtunk fejet, akik életüket adták a magyar szabadságért. 176 éve gyászolunk, de ugyanennyi ideje ünnepeljük is nemzetünk olthatatlan szabadságszeretetét – azt az erőt, amelyet sem idő, sem hatalom nem tudott megtörni.

A nemzet fájdalmának és ugyanakkor büszkeségének városában, idén is méltósággal és mély tisztelettel hajtottak fejet a tizenhárom aradi vértanú emléke előtt október 6-án.

A megemlékezések sora az ünnepi szentmise után a Megbékélési parkban, a Szabadság-szobor tövében folytatódott, ahol már a lovasok bevonulása is jelképes üzenetet hordozott. A hagyományhoz hűen, immár harmadik éve Toroczkai István és az Aradi Huszáregylet lovasai adták meg az ünnepélyes kezdőlépéseket, tiszteletüket róva le a hős vértanúk előtt.

A megemlékezők soraiban számos közéleti és egyházi méltóság vett részt: Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke; dr. Hankó Balázs, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere; főtisztelendő Fábry Kornél címzetes guardialfierai püspök, esztergom-budapesti segédpüspök; Kissné Hlatki Katalin, Magyarország bukaresti nagykövete; Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja; Szegő László dandártábornok, a magyar honvédelmi minisztérium képviseletében; Iustin Cionca, Arad megyei tanácselnök; Péró Tamás, az Arad megyei tanács alelnöke; Mihai Paşca, Arad megye prefektusa; Tóth Csaba alprefektus; Lazăr Faur alpolgármester, valamint Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke, a kormány főtitkár-helyettese. 

A tiszteletadásra Hunyad és Temes megyéből is érkeztek, de voltak fiatalok, akik Hódmezővásárhelyről és Kecskemétről kerékpárral jöttek Aradra. A szegedi zarándokok minden évben gyalogosan jönnek el a megemlékezésre. Idén sem hiányzott a kárpátaljai Aknaszlatináról induló Takár Károly hagyományőrző, aki ismét kerékpáron tette meg a hosszú utat. A megemlékezésen részt vettek a Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi képzési központjának hallgatói is, akik személyes jelenlétükkel rótták le tiszteletüket a vértanúk emléke előtt.

Az ünnepi beszédek sorát Lazăr Faur alpolgármester nyitotta meg, aki tisztelettel emlékezett a 13 aradi vértanúra, hangsúlyozva a román–magyar együttélés, a közös emlékezés és az egység fontosságát. Üzenete szerint: „A múlt nem elválaszt, hanem összeköt bennünket a szabadság, a méltóság és az emberi szolidaritás értékeiben.”

Kelemen Hunor szerint a szabadság és a közösségi összetartás megőrzése a magyar közösség legfontosabb feladata. Október 6-a a hősi önfeláldozás és a szabadság örök üzenete, amely ma is irányt mutat. A szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy a szabadság nem egyszeri vívmány, hanem „mindig minden időben újrakezdődő, generációkon átívelő vállalás”.

Kelemen szerint 35 évvel a diktatúra bukása után az erdélyi magyar közösség megerősödött, de továbbra is feladata a családok, az oktatás, a gazdaság és a bizalom erősítése: „Egységben az erőnk, közösségben a jövőnk” – zárta beszédét az RMDSZ elnöke.

A megemlékezés további pillanataiban dr. Hankó Balázs miniszter mondta el ünnepi beszédét, melyben kihangsúlyozta, hogy a vértanúk hűsége, hazaszeretete és keresztény hite ma is példát mutat minden magyarnak. Rámutatott, hogy a nemzet akkor maradhat erős, ha hű marad történelmi küldetéséhez, megőrzi önazonosságát és szuverenitását, valamint kiáll a hit, a család és a béke mellett. Az aradi vértanúk szolgálata ma is kötelez: mindannyiunknak önvizsgálatot kell tartanunk, és fel kell tennünk a kérdést, készen állunk-e szolgálni hazánkat, és megőrizni azt az értékrendet, amelyért ők életüket adták. „Október 6-án megrendült szívvel, de emelt fővel, egyenes gerinccel közösen válaszolhatjuk Aulich Lajosnak: igen, megértettük szolgálatát.”

Faragó Péter gondolatai az emlékezés, a felelősség és a nemzeti összetartozás üzenetét hordozzák. Október 6-án – mondja – „nem csupán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem üzenetre is: vannak értékek, amelyekért érdemes áldozatot hozni.” A beszéd középpontjában az aradi vértanúk példája áll, akik életüket adták a szabadságért, és ezzel örök iránytűt hagytak ránk. Faragó hangsúlyozta, hogy a mai generáció már nem karddal, hanem „szívvel és értelemmel” harcol: a mindennapok döntéseiben kell bizonyítani, hogy méltók vagyunk elődeink örökségéhez. A szabadság – figyelmeztet – nem magától értetődő, hanem felelősséget jelent: döntéseinkkel őrizzük meg anyanyelvünket, kultúránkat, hitünket és közösségünket. Beszédének végkicsengése biztató és összetartó: „Nem hagyjuk elveszni azt, amiért ők az életüket adták” – mert a szabadság, a nyelv és a hit csak akkor él, ha mi magunk nap mint nap élettel töltjük meg őket.

Az ünnepi beszédeket követően a Csiky Gergely Főgimnázium diákjai fáklyás felvonulással adóztak a vértanúk emlékének. A diákok élőláncként vették körül a Szabadság-szobrot, miközben az emlékezők elhelyezték koszorúikat – csendben, méltósággal, a hősök örökségét szívükben hordozva.

Október 6-a minden évben emlékeztet bennünket arra, hogy a szabadság soha nem magától értetődő. Aradon, a vértanúk városában, a magyar nemzet újra és újra megerősíti fogadalmát: emlékezni fogunk, és hűek maradunk ahhoz, amiért 1849 hősei életüket adták – a szabadsághoz, a hithez és a nemzethez.