Nem külsőségeiben csodálatos, hanem abban, amit megtestesít

Szombaton Borosjenőben legalább háromszor hangzott el a „gyönyörűszép (kis) templom” kifejezés: az igehirdetésben, a templomépítés történetét taglaló beszámolóban, s a templomépítő lelkész felszólalásában.

Hiszem magam is: ez a kis templom valóbanSzombaton Borosjenőben legalább háromszor hangzott el a „gyönyörűszép (kis) templom” kifejezés: az igehirdetésben, a templomépítés történetét taglaló beszámolóban, s a templomépítő lelkész felszólalásában.

Hiszem magam is: ez a kis templom valóban gyönyörű. Nem építészetileg, nem méreteiben, nem díszítéseiben, nem külsőségeiben csodálatos, hanem abban, amit megtestesít. Jó tíz évvel ezelőtt egy akkor is kicsiny (s azóta, sajnos, még kisebb) magyar református közösség neki mert vágni itt, a szórvány végein, jövőjében bízva egy új istenháza felépítésének, s rövid idő alatt, áldozatok árán, nagy lelkesedéssel és sok-sok munkával be is fejezte a kicsi, de takaros, a mai igényeknek megfelelő templomot.

Szívesen kívánnánk, hogy a kicsiny hajlék a jövőben bizonyuljon szűknek…

Tíz esztendeje, 2002. november 9-én a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület akkori püspöke, Tőkés László szentelte fel az új templomot – a tizedik évfordulón. a mostani püspök hirdetett igét a kis templomot ezúttal megtöltők előtt, akik közt testvérgyülekezetek – például a hódmezővásárhelyi, margittai – képviselői is ott voltak. Bodnár Lajos borosjenői lelkész üdvözölte a megjelenteket, ft. Csűry István püspököt, Módi József esperest, a paptestvéreket, a gyülekezetet, valamint Călin Ilie Abrudan jelenlegi polgármestert és dr. Ioan Creţu főorvost, egykori szenátort, aki annak idején kijárta a kormánynál, hogy az pénzzel is támogassa az építkezést.

A 119. zsoltár első két verséből kiinduló nagy ívű prédikáció a most 78 lelkes gyülekezet által felépített templom évfordulója kapcsán kifejtette: nagyon sok gondja van a mai világnak a templommal, nagyon sok problémája van a mai világnak az istennel. És közben csodálkozunk: kevés az áldás, csodálkozunk, hogy nem mennek úgy a dolgok, ahogy eltervezzük és elgondoljuk, hogy egy modern világban a modern ember mintha megbotlani látszana, egyre mélyebbre zuhan. Kiút azonban van, s ezt úgy találhatja meg, ha az isten igéjét követi nemcsak a templomban, ünnepnapokon, hanem mindig, a hétköznapokban is.

Az istentisztelet keretében tartott kis ünnepségen több gyermek és felnőtt szavaló lépett fel. Dr. Vajda Sándor presbiter, aki annak idején a templomépítés szervezője volt, vetített képes előadásban, a parókia számára összeállított album fotóinak felhasználásával szólt a borosjenői református egyház 1523-ban kezdődött történetéről, a török uralommal (1658) bekövetkezett megszűnéséről, az 1924-es újraalakulásról, a gazdasági épületből átalakított templom létrejöttéig  (1927), majd a mostani felépítéséig, név szerint is megemlítve azokat, akik anyagilag is, de főleg rengeteg munkával járultak hozzá Isten házának felépítéséhez. A támogatók, adakozók, az akkori presbiterek nevét egyébként a falakon elhelyezett márványtáblákon is megörökítették. Ezután szót kért nt. Kondor Endre, aki a templomépítés idején beszolgáló lelkész volt Borosjenőn, és bevallotta: megijedt, amikor azt hallotta, hogy templomépítésre kerül sor, hiszen az egy ilyen kis közösség számára szinte lehetetlen küldetésnek látszott.

A jubileumi istentiszteletet követően a 2000-res évek elején teljesen felújított parókián szeretetvendégségre került sor. gyönyörű. Nem építészetileg, nem méreteiben, nem díszítéseiben, nem külsőségeiben csodálatos, hanem abban, amit megtestesít. Jó tíz évvel ezelőtt egy akkor is kicsiny (s azóta, sajnos, még kisebb) magyar református közösség neki mert vágni itt, a szórvány végein, jövőjében bízva egy új istenháza felépítésének, s rövid idő alatt, áldozatok árán, nagy lelkesedéssel és sok-sok munkával be is fejezte a kicsi, de takaros, a mai igényeknek megfelelő templomot.

Szívesen kívánnánk, hogy a kicsiny hajlék a jövőben bizonyuljon szűknek…

Tíz esztendeje, 2002. november 9-én a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület akkori püspöke, Tőkés László szentelte fel az új templomot – a tizedik évfordulón. a mostani püspök hirdetett igét a kis templomot ezúttal megtöltők előtt, akik közt testvérgyülekezetek – például a hódmezővásárhelyi, margittai – képviselői is ott voltak. Bodnár Lajos borosjenői lelkész üdvözölte a megjelenteket, ft. Csűry István püspököt, Módi József esperest, a paptestvéreket, a gyülekezetet, valamint Călin Ilie Abrudan jelenlegi polgármestert és dr. Ioan Creţu főorvost, egykori szenátort, aki annak idején kijárta a kormánynál, hogy az pénzzel is támogassa az építkezést.

A 119. zsoltár első két verséből kiinduló nagy ívű prédikáció a most 78 lelkes gyülekezet által felépített templom évfordulója kapcsán kifejtette: nagyon sok gondja van a mai világnak a templommal, nagyon sok problémája van a mai világnak az istennel. És közben csodálkozunk: kevés az áldás, csodálkozunk, hogy nem mennek úgy a dolgok, ahogy eltervezzük és elgondoljuk, hogy egy modern világban a modern ember mintha megbotlani látszana, egyre mélyebbre zuhan. Kiút azonban van, s ezt úgy találhatja meg, ha az isten igéjét követi nemcsak a templomban, ünnepnapokon, hanem mindig, a hétköznapokban is.

Az istentisztelet keretében tartott kis ünnepségen több gyermek és felnőtt szavaló lépett fel. Dr. Vajda Sándor presbiter, aki annak idején a templomépítés szervezője volt, vetített képes előadásban, a parókia számára összeállított album fotóinak felhasználásával szólt a borosjenői református egyház 1523-ban kezdődött történetéről, a török uralommal (1658) bekövetkezett megszűnéséről, az 1924-es újraalakulásról, a gazdasági épületből átalakított templom létrejöttéig  (1927), majd a mostani felépítéséig, név szerint is megemlítve azokat, akik anyagilag is, de főleg rengeteg munkával járultak hozzá Isten házának felépítéséhez. A támogatók, adakozók, az akkori presbiterek nevét egyébként a falakon elhelyezett márványtáblákon is megörökítették. Ezután szót kért nt. Kondor Endre, aki a templomépítés idején beszolgáló lelkész volt Borosjenőn, és bevallotta: megijedt, amikor azt hallotta, hogy templomépítésre kerül sor, hiszen az egy ilyen kis közösség számára szinte lehetetlen küldetésnek látszott.

A jubileumi istentiszteletet követően a 2000-es évek elején teljesen felújított parókián szeretetvendégségre került sor.