Nem (?) politika!

Bedőltünk

A sportban, a labdajátékokban, nem csak megengedett, egyenesen megkövetelt az ellenfél becsapása: a csel! A cselezés!

 – Bedőlt nekem!

(Sándor) Csikar „szöge”, többek „folia seca” szabadrúgása, Panenka „csúfondáros 11-ese”, Ronaldo „bicikli csele” élményt jelentett, jelent még ma is.

Mindez megengedett. „Fair play!” A sportban!

Napjainkban eggyel gazdagodott a nagy átejtések száma: az „uszele csellel”.

Mi tagadás: ugrottunk, bedőltünk.

Van, akinek tapsolni is van kedve.

2/3 ide 2/3 oda

A Kárpát-medencei és a Kárpátokon-túli, Dâmboviţa-parti arénákban milliók figyelik, hasonlítgatják az egyre izgalmasabbá váló játékot. A korábban Keletről szálló szabad széllökések – eszünkbe ne jusson ezért a kiváló zeneszerzőt, Iszaak Dunajevszkij-t hibáztatni – megtetézték terhes örökségeinket, a máig fel nem oldott „turáni átkot”, a „mioritikus” álmodozással ötvözött „fanarióta” relikviákat.

Hasonlítgatunk, párhuzamot vonunk, barátkozunk, olykor „ellenszúrkolunk” egymásnak.

Megnyugtatásunkra, pont „a” Victor kijelentette, hogy ő bizony nem az a Viktor, az egy egészen más Viktor.

Kétharmad ide, kétharmad óda, ez a győzelem nem az a győzelem, ez egy egészen más győzelem. A mi Győzőnk, pedig nem az ő Győzőjük, a mienk az egy egészen más Győző.

Megnyugodhatunk?

Szex mindhalálig

Monspart Sarolta, egykori világhírű tájfutónk, nyilvánosság előtt, egy rendkívül magas állású „Illetékesnek” a szemébe vágta, hogy „a szex is a koporsóig tart.” A közelben álló (?) – vagy magát odaképzelő – „hírös városi”, nyugdíjas újságíró „nagyasszony” a történteket egy mindössze nyolcsoros jegyzetben rögzítette, ami az általam rendszeresen olvasott újság utolsó oldalán jelent meg.

A jegyzetből megtudtam, hogy a magas állású „Illetékes” a felvetett kérdések megoldásra nem kötelezte el magát, de „szex ügyben mintha elgondolkodott volna.”

Így a jegyzetíró: „Nem csodálkoznék, ha holnap beleillesztenék az alaptörvénybe, hogy egyéni elbírálás alapján a szex is engedélyezett 70 éves korig.”

Mi is a „nyolcsoros” címe?

Szex mindhalálig

Akkor miért pont 70 év a limit?

„Cintányéros cudar világ, iszunk egy kortyocskát”

Szeretem, módjával fogyasztom a tisztességgel előállított kisüstit. Becsülöm a simándi parasztok és a mócok pálinkafőző tudományát. Tanultam tőlük. Szánom a „kuktás pancsolókat”, féltem a szilvafőző üstöt kazánná barkácsoló „próbálkozókat”. Fenntartásaim vannak az EU-s szabványok szerint épített patika tisztaságú, vagyont érő főzdékkel szemben.

Mert a jó kisüstihez kell a réz, a vörös réz. Az ízekhez, a zamatokhoz szükséges ez a katalizátor.

Nyugati szomszédjainknál, amerre mi gyakran vetjük vigyázó tekintetünket, úgymond szavazatszerző, „populista” intézkedésként engedélyezték az őstermelők kicsiben történő pálinkafőzését. (Amúgy is főzik, titokban, mocskos fészerekben, robbanásveszélyes kazánokban.)

Bár vannak némi fenntartásaim a pálinkafőzés liberalizálásának ügyében, mégis elégedetten olvastam, hogy legálisan beszerezhetők, biztonságos, 24 és 35 literes hazai gyártmányú pálinkafőző kazánok.

A hír természetesen nemcsak az én figyelmemet keltette fel. A már korábban említett lapban, egy „író-olvasó” vagy „olvasó-író” (nem „úr”) részletesen kifejtette meglepő véleményét, amelyet olvasva csak a következőket mondhatom:

– Vezi ce face băutura. (Látod, mit tesz az ital.)

– Minek iszik az, aki nem bírja?

Ironikusan nyugtázza, hogy a „panel prolinak” elég egy 24 literes, a tanyavilágban, ahol nagyobb a „cúg” kifizetődőbb a 35 literes kazán. A vörösrézből készült helyett egy narancssárga fémből készült „szerkenyüt” javasol, mert az jobban „illik” az országban regnáló kormányzathoz. Az aggályoskodó „szesztestvérem” azon is csodálkozik, hogy a kormányzat miért nem cserélte fel a vörös jelzőt a valamivel kevesebbet mondó pirossal.

A kótyagos mondatok folytatódnak, de nem veszik el a kedvemet, nem is haragítanak meg. Elmondanám, hogy a sárgarézből – amiben azért van bőven a vörösből is – trombitát, cintányért készítenek inkább. Trombitával könnyebb „egy követ fújni”, a cintányérokkal, ebben a cudar világban, nagyobb zajt lehet csapni, mint egy szerkesztett olvasói levéllel.

Mivel rövidesen „éjfélt üt már a kakukkos óra”, igyunk egy kortyocskát a 2013-as „kisüsti barátok” egészségére. Ami pedig a színeket illeti, azokkal legalább Szilveszter éjjelén ne törődjünk.

Numeroszkóp*

Van ilyen, hasonlít a horoszkóphoz, annál lényegesen egyszerűbb, áttekinthetőbb.

Segítségével elkészíthető a 2013. év energiaképlete. Részletekbe most nem bocsátkozhatom, a képlet valóságtartalmáért felelősséget nem vállalok.

Előre bocsátom: a 2013. év jó év lesz! Ha engedjük. A lehetőség benne van.

A „2” szám a segítést, az együttműködést, a toleranciát fejezi ki.

A „0” az „nem semmi”, megtízszerezi az előtte álló szám hatását.

Az „1” a cselekvő, az irányító számjegy, tudja (?) és teszi (?) is azt, ami kell.

A „3” a párbeszéd száma, eszköz a konfliktusok feloldásához.

Mindez nagyon biztató. Menjünk tovább!

2+0+1+3=6

A „6” a család, a közösség száma. A „6” jegyében az egyén belátja, hogy mások érdekei, szükségletei is fontosak.

Reménykedjünk.

* Megköszönöm Sárdi Tibornak ezt a kedves újesztendei biztatást – úgy tűnik a „világvégét” megúsztok – s azt gondolom, hogy ilyen válságos időkben nem vádol plágiummal, amiért energiaképletének néhány elemét felhasználtam.

Már a jövő sem a régi

Hogy a múlt változik, azt már megtanulhattuk. Tudósok, felfedezők, hadvezérek, írók, államférfiak, események értékelődnek át, kapnak új „értelmet”.

Mi magyarok ebben élenjárók vagyunk. Nobel-díjasainkat mindig újra számoljuk, nagyjainkat újra temetjük, vagy nem temethetjük.

Hankiss Elemér Széchenyi-díjas magyar szociológus, filozófus, irodalomtörténész számba vette a magyar történelemben megszületett nyilvánvalóan (?) rossz döntéseket.

II. József németesítő politikájával való szembehelyezkedéssel kezdte. („Nem is lenne rossz, ha most egy kétnyelvű ország lennénk.”)  Szólt az 1849. április 14-ei trónfosztásról, az 1867-es kiegyezésről, a Trianont követő Horthy-korszakról. Hol kijelentő, hol feltételes módban beszélt. Okosan, de vitathatóan.

Ezekről az eseményekről én mind tanultam, olvastam, sokat és több féleképpen.

Talleyrandról, Napóleon híres (hírhedt) külügyminiszteréről azt tanultam, hogy minden politikai rendszert kiszolgáló elvtelen, köpenyegforgató volt. Ma a történészek hajlanak arra, hogy önállóan gondolkodó, nagyformátumú államférfivá avanzsálják.

Joseph Fouchét, Napóleon rendőrminiszterét, korábban Himmler és Berija előfutáraként prezentálták nekünk, ma a rendőrség szerepéről vallott nézeteit számos nyugati demokratikus államban tanítják.

Való igaz, „a múlt sem a régi”.

Na de a jövő?

Mit is ígértek nekünk? Hogyan festették le előttünk a jövőt?

Eugéne Pottier költőnek, és verse megzenésítőjének, Pierre Degeyternek joggal tehetünk szemrehányást. 

Ígérték: „A Föld fog sarkából kidőlni

 Semmik vagyunk, s minden leszünk.”

A Föld nem dőlt ki a sarkából, de baj van vele, nemhogy minden lennénk, sokszor még „semminek” sem érezhetjük magunkat.

Rövidesen az is kiderülhet, hogy a Föld nem a saját tengelye, hanem a légkör széndioxid tartalma körül forog.

Van más, biztatóbb, ígéret is. Jó (!), ha az újesztendő küszöbén is eszünkbe jut:

„ÉS ÍME, ÉN VELETEK VAGYOK MINDENNAP A VILÁG VÉGEZETÉIG”. (Mt. 28, 20)

***

A magvas gondolatok után, egy könnyű dalocska jut az eszembe:

„Különös szilveszter, táncol a hóember”.

 A 2012-es esztendő utolsó óráiban, maradjunk ennél a dalnál.

„Különös szilveszter, köszön egy hóember.”

Elköszönök én is, legalább egy esztendőre. Befolyásolni nem tudom a jövőt, „Boldog új évet” kívánni viszont igen, szívből, szeretetből.