Nincs viszonyítási mérce a kárpótlásoknál

Hevesen bírálta a sajtó előtt ma az Aradi Törvényszék elnöke a politikai perekben elítélt személyekre vonatkozó 2009/221-es törvényt, melyben véleménye szerint a kormány illetékesei nem határozták meg pontosan, hogy tulajdonképpen milyen kritériumokhoz kötik az egykori meghurcoltaknak járó pénzügyi kárpótlásokat.

Ştefan Lucaciuc elnök (bíró) szerint a törvény hiányosságai nagyon sok fejfájást okoznak az aradi bíróknak, akik nem tudják, hogy mi szerint szabják ki a kárpótlások összegeit. Mert ezt a bírókra bízták. Nincs semmiféle szempont, mellyel meghatároznák az odaítélendő összegek értékét. „Nem könnyű egy bírának döntést hoznia egy ember szenvedései felett. Az államnak meg kellett volna határoznia, hogy milyen kritériumok alapján szabják ki a bírók a kárpótlást. Nincs semmilyen konkrét mércénk, amihez viszonyíthatnánk az összegeket. A kritériumok kitalációkon alapszanak. A kárpótlásra jogosult személyek azt sem tudják, mennyit kérjenek, másrészt a kárpótlások értékének a meghatározása bírótól függ és teljesen szubjektív dolog. A bíróságok rendkívül eltérő összegeket állapítanak meg, ami nem minden esetben célravezető. Eddig minden egyes döntést megtámadtak. Egyetlen visszavonhatatlan határozatunk sincs” – nyilatkozta az elnök, aki azt sem tartja hasznosnak, hogy a kárpótlási ügyekkel foglalkozó bírák jó része túl fiatal, s tekintve, hogy nem élte át, nem tudatosította az 50 évvel ezelőtti szörnyűségeket, nem célszerű rájuk bízni a döntéshozatalt.  

Példaként néhány konkrét Arad megyei esetet is felhozott, felsorolva, milyen összegeket kaptak kárpótlásként a jogosultak. Az esetek jó részében – függetlenül attól, hogy az illetőt anno 8 vagy 20 év börtönre, esetleg 15 év kényszermunkára ítélték – a kárpótlás összege 250 000 és 300 000 euró között forog. A legnagyobb összeg, amit az Aradi Törvényszék kárpótlás jogcíme alatt odaítélt, fél millió euró volt egy kivégzett elítélt ügyében.