Nőnapra: férfiak a nőkről

Március 8-án a nőket ünnepeljük. Virágcsokrok, kedves üzenetek, apró figyelmességek jelzik a megbecsülést, de vajon ezekkel együtt, vagy ezek nélkül hogyan gondolkodnak a férfiak a nőkről? Mit jelent számukra a nő? Mit látnak, mit éreznek, mit gondolnak a férfiak rólunk? Nőnap alkalmából ezekkel a kérdésekkel fordultam négy férfihoz, és arra kértem őket, őszintén osszák meg gondolataikat.

Kaflikiewicz Rudolf, az Egymásért tagja így fogalmazott:

„Számomra a nő a férfi kiegészítése, és ebben nincs elsőbbségi sorrend, mert a férfi is a nő kiegészítése. Sok helyzetben tudjuk helyettesíteni egymást, viszont nem ugyanazon a szinten, és van helyzet, amikor egyáltalán. Hogy mit tanulhatnánk a nőkről? Sok mindent. Könnyít, ha megismerjük egymás gondolkodásmódját, viselkedési módozatát, így jobban meg tudjuk érteni a másikat. A nőktől tanulni is lehet, viszont fontos megőrizni szerepünket. Manapság nagyon felfordultak a férfi és női szerepek, és ezért nem vagyunk képesek igazán gyermeket nevelni, és harmonikus családot létesíteni. Tiszteletben kéne tartsuk egymást, ne akarjunk versengeni, mert annak nincs jó vége egyik fél számára sem. Nem akarom a férfi felelősségét tagadni, viszont igazan a nők kezében van a lehetőség. Egy nő, ha nőies, kihozza a férfiból a férfiasságot, viszont ha a férfi erősödik szerepében, a férfias nőből a vetélytársat fogja kihozni.”

Rudolf gondolataiban egyszerre jelenik meg a kiegészítés, a szerepek kérdése és a kölcsönös tisztelet fontossága, mindaz, ami a férfi és nő közötti kapcsolat alapját képezheti.

Lehoczky Attila történelemtanár a következőképpen válaszolt:

„Mit jelen számomra a nő? Mindenekelőtt azt, hogy udvariasan és figyelmesen kell viselkednem. Jelenti még az időtlenséget, a törődést, a szépséget. A család alapját. Mintha egy amolyan hidat látnék korok felett. Szerintem sokat tanulhatunk egymástól. A férfiak egyebek mellett pont a figyelmességet, empátiát tanulhatják, azt hogy más szemmel is láthatják a világot. Azt hiszem, csak egymás közös megértésével lehet jól működtetni egy családot.”

Szavai a tisztelet, a figyelmesség és a család iránti felelősség gondolatát erősítik meg, azt az igényt, hogy egymást megértve lehessünk valódi társai a másiknak.

Zsóri Károly, az aradi MCC régiókoordinátora líraibb hangnemet ütött meg válaszában:

„Számomra a nő az élet forrása, az ihlet és a szépség megteremtője. Mind közvetlenül, mind közvetve, a másikat motiválva, inspirálva is részt vesz ennek megteremtésében, ahogyan erre oly sok példa található a történelemben. Nyilván minden személy egyedi, így minden nő is az, a szépség és az összhang megteremtésében is annyi út van, és mindegyik szép. Nem hiába látnak a nők nagyobb színskálán, ezáltal többet is látnak az életben, és többet is tudnak megteremteni. Egy család, egy kapcsolat melegségében a „tűz” forrása, mely melegít, átalakít, újraalkot. És hogy mit tanulhatnánk a nőkről/nőktől? Ezzel kapcsolatban elsőre egy könyv címe jut eszembe: A nők a Vénuszról, a férfiak a Marsról valók (nagyon jó kis könyv, ajánlom mindenkinek), hogy mennyire másként működünk, és ebből az elsőre kaotikusnak tűnő különbözőségből milyen szép tánc alakulhat ki. Mindenképp szerintem a szépérzéket, a kitartást, az élethez való ragaszkodást és annak továbbadását tanulhatnák, hogy valami jobbat, szebbet hagyjunk magunk után.”

A válaszban a nő mint ihlet, mint teremtő erő, mint melegséget adó jelenlét tűnik ki, egy olyan minőség, amely nem csupán családokat, hanem történelmet is formál.

Kurunczi Ferenc, Arad épített örökségének fotókrónikása, fotóművész gondolatai tömörek, mégis lényegre törők:

„Számomra a nő egyenrangú partner, a lelki harmónia megteremtője. Nélküle nemcsak a család, hanem a világ is sivárabb lenne. A nőktől megtanulhatjuk az odafigyelést és mások meghallgatásának képességét, amely erősebbé teszi a kapcsolatokat. Érzelmi intelligenciát, szervezőképességet, türelmet és kitartást, hiszen egyszerre több szerepben is helytállnak – a munkában, a családban stb.”

A válaszokat ízlelgetve az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy talán a legfontosabb üzenet mindegyikben a tisztelet. A különbözőség elismerése. Az együttműködés igénye. A tanulás lehetősége egymástól.

Március 8-án a nőket ünnepeljük, de az igazi ünnep talán ott kezdődik, ahol a figyelem, a megértés és a megbecsülés a mindennapok részévé válik. Ha képesek vagyunk egymásban felismerni a társat, akkor nemcsak egy napra, hanem egész évre szóló ajándékot adunk egymásnak. Nőként. Férfiként.