Nyilatkozatháború a tanfelügyelőség és a szakszervezet között

Az Aradi Demokratikus Tanügyi Szakszervezet közleményei nyomán több alkalommal is cikkeztünk a tanügyi alkalmazottak elégedetlenségeiről, pontosabban az érdekvédelem által továbbított, közvetített, nyilvánosságra hozott sérelmekről. 

A sajtóban megjelent szakszervezeti aggályokra és követelésekre Mirela Aldescu Arad megyei főtanfelügyelő szintén közleményben reagált, ezt foglaljuk össze az alábbiakban.

A szakszervezet szerint a tanügyi átszervezések nyomán bizonytalanná válnak az alkalmazottak munkahelyei; ősztől több mint 300 normát szűntetnek meg, azután, hogy tavaly szeptembertől már több mint 600 állást megszűntettek vagy összevontak. A tanfelügyelő válasza erre az, hogy a 114/2009-es sürgősségi kormányrendelet értelmében 322 posztot kell Arad megyében felszámolni, és „egy versenyhelyzetben normális, hogy a jobbak maradjanak a pályán”. Mirela Aldescu szerint indokolt a leépítés, mert drasztikusan csökkent a gyermeklétszám is: a 2004–2005-ös tanévben megyeszerte 74 605 gyerek tanult a különböző oktatási intézményben, és rájuk jutott 7 085 tanügyi állás; a 2009–2010-es tanévben már csak 69 720 gyerek van a közoktatásban, és 6 606 tanügyi állás. A több mint 600 felszámolt posztot a főtanfelügyelő a tanügyminisztérium, a tanfelügyelőség és a szakszervezetek akkori vezetőinek a „nyakába varrja”.

Dănuţ Ieneşescu érdekvédelmi megbízott szerint az egyes iskolák bezárása/összevonása negatív hatással lesz a helyi közösségekre. Aldescu állítja, hogy egyetlen tanintézményt sem zárnak be alaptalanul, a döntéseket a helyi igényeknek megfelelően, az ésszerűséget szem előtt tartva és az összes érintett véleményét kikérve hozták meg.

Az osztályok létszámának megnövelése a tanítás színvonalának a rovására fog menni, állítják a kritikusok, ezzel szemben a tanügyi végrehajtás képviselői azt mondják, hogy ellenkezőleg, a versenyhelyzet miatt emelkedni fog a nívó. A vidéki tanintézetek bezárása az iskolaelhagyó számának növekedéséhez vezet – így a szakszervezet –, de ez nem következhet be – állítja a főtanfelügyelő –, mert biztosítanak iskolabuszokat, és egyetlen diáknak sem kell majd 10 kilométerre messzebb utaznia az iskoláig.

A főtanfelügyelő igyekszik eloszlatni az aggályokat, hogy a fejkvóta-rendszer által megszabott, diákonként számolt „fejpénz” nem lesz elég a pedagógusok fizetéseire az év végéig, és kijelenti, hogy az infrastrukturális beruházásokat folytatják ott, ahol érdemes, és erre március 24-én meg is kapták a pénzt az érintett intézmények. Az egységes közalkalmazotti bérezési törvény kapcsán pontosít a főtanfelügyelő: nem csökkennek a fizetések a tanügyben, hanem bizonyos pótlékok és prémiumok megvonása miatt kapnak kevesebb pénzt (lényegében ugyanaz).

A főtanfelügyelő visszautasítja azt a vádat, hogy nyomást gyakorolt volna az igazgatókra azzal, hogy – „fővesztés terhe mellett” – a törvényben foglalt béreket alkalmazzák (és a szakszervezet szerint sokan emiatt nem kapták azokat a jussukat, amiket pedig a bíróság megítélt az alkalmazottak java részének), mert szerinte „a törvény tiszteletben tartása nem téveszthető össze a nyomásgyakorlással”. Végül, a még számos szakmai és munkajogi véleménykülönbség mellett Mirela Aldescu kétségbe vonja, hogy Arad megyében 6000 tanügyi alkalmazott értett volna egyet a szakszervezet tiltakozási akcióival, mert szerinte ennek csak a fele támogatta az érdekvédelmet a törekvéseiben.