Nyílt párbeszéd egy nehéz témáról

A NEEEM! – Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom az RMDSZ Nőszervezetének országos kampánya, amely a nők elleni erőszak társadalmi problémájára hívja fel a figyelmet. A kezdeményezés célja, hogy nyíltan beszéljünk egy olyan jelenségről, amely sok családban – de nem csak! – jelen van, mégis tabuként él tovább. A kampány egyszerre szól a tudatosításról, a segítségnyújtásról, a megelőzésről és arról, hogy a közösségek felismerjék: az erőszak nem magánügy, hanem közös felelősség.

A mozgalomhoz kapcsolódva Aradon is sor került egy érzékenyítő eseményre: az Arad megyei RMDSZ Nőszervezete és a Pro Pir Kult Egyesület a nők elleni családon belüli erőszak témáját feldolgozó filmvetítéssel és kerekasztal-beszélgetéssel várta az érdeklődőket december 3-án 18 órától az RMDSZ székházában. 

A résztvevők közösen megnézték az Egy ágyban az ellenséggel (Sleeping with the Enemy, 1991) című, témába vágó filmet, ami arról szól, milyen nehéz kiszakadni egy bántalmazó kapcsolatból, hogyan épül fel a félelem és a kontroll rendszere, és milyen erőt igényel a túlélés és az újrakezdés. A történet sok szempontból valósághűen mutatja be az áldozatok lelki terheit, a szégyent, a félelmet és a bizonytalanságot, ezért használják gyakran érzékenyítő beszélgetések, programok részeként.

A vetítést követően hosszú és mély beszélgetés alakult ki Albota Emese pszichológussal, aki szakmai tapasztalatával segítette a jelenlévőket abban, hogy jobban megértsék a bántalmazó kapcsolatok dinamikáját. A film erős, sokszor megrázó jelenetei olyan kérdéseket hoztak felszínre, amelyekről a mindennapokban ritkán merünk beszélni: hogyan ismerhető fel a lelki vagy fizikai erőszak, miért marad valaki egy bántalmazó kapcsolatban, milyen lelki következményei vannak a félelemben és bizonytalanságban eltöltött éveknek, és miért olyan nehéz segítséget kérni.

A beszélgetés során többször előkerült az is, hogy ez a téma rendkívül kényes. Albota Emese hangsúlyozta: azok, akik érintettek, sokszor nem vállalják fel a történetüket nyilvánosan. Nem azért, mert nem szeretnének változtatni, hanem mert szégyellik, bűntudatot éreznek, vagy félnek mások megítélésétől. A bántalmazott nők többsége nem megy el hasonló rendezvényekre, mert attól tart, hogy felismerik, megítélik vagy nem értik majd meg őt. Éppen ezért fontos, hogy azok, akik részt vesznek ilyen eseményeken, közösséget alkossanak, ahol biztonságban lehet kérdezni, megosztani, meghallgatni és meghallgatva lenni.

A jelenlévők arról is beszélgettek, mit lehet tenni közösségi és egyéni szinten. Hogyan segíthetünk annak, akiről sejtjük, hogy bántalmazó kapcsolatban él? Miként lehet támogatni valakit anélkül, hogy ráerőltetnénk a saját megoldásainkat? Milyen jelzésekre kell odafigyelni, és hogyan lehet biztonságos környezetet teremteni a segítségkéréshez? Albota Emese hangsúlyozta, hogy a támogatás nem mindig látványos: gyakran elég meghallgatni, jelen lenni, hinni az áldozatnak, és megmutatni, hogy nincs egyedül.

Az aradi esemény jó példája annak, hogyan lehet egy film, egy közös élmény kapcsán párbeszédet indítani egy nehéz, fájdalmas, de nagyon is valós problémáról. 

A NEEEM! kampány lényege éppen ez: a hallgatás falait áttörni, teret adni a kérdéseknek, beszélgetéseknek, felismeréseknek, és segíteni abban, hogy a nők – és minden érintett – merjenek beszélni, merjenek segítséget kérni, és merjenek kilépni abból, amibe soha nem lett volna szabad bekerülniük.