Nyolc városi zóna rehabilitációja

Előfordulhat, hogy aminek nekifogsz, soha nem készül el.

De aminek neki se fogsz, az biztosan nem valósulhat meg.

Az aradi polgármester, Gheorghe Falcă kissé szokatlan módon vasárnap délre hívott össze sajtótájékoztatót. Az éppen szolgálatos újságírók számára – a sajtó munkatársainak egy része vasárnap sem pihen – jól jött az „esemény”, mások, akik éppen szabadnaposok lettek volna, fintorogva kommentálták: mi lehet az, amit halaszthatatlanul, éppen vasárnap kell elmondania a polgármesternek?

Nos, a téma nem volt égetően sürgető, el lehetett volna mondani hétfőn, kedden is (ha a városatya ideje éppen megengedi), merthogy a felvetett kérdések évekre, sőt évtizedekre vonatkoznak.

Az aradi polgármester a városfejlesztési stratégiára 2020-ig, sőt 2030-ig terjedő elképzeléseket vázolta, amelyek első szakasza az Európa Kulturális Fővárosa címre való pályázással vannak összefüggésben. 

A vezérmotívuma a polgármesteri elképzeléseknek az lehetne: mindig előre kell gondolkodni.

És itt álljunk meg egy szóra.

Amikor az 1960-as, ’70-es években Arad nagy új városnegyedei – a Vlaicu, Mikeleka, Újarad – kiépültek, hiányzott a perspektivikus gondolkodás, és nem feltétlenül a tervezők, építészek „jóvoltából”.  Magam számos olyan korabeli építészt ismerek, ismertem (egy részükről már csak múlt időben beszélhetünk), akik fogcsikorgatva vették tudomásul az akkori hatályos „normákat”, holott tisztában voltak vele, hogy még sok bajt fognak okozni a későbbiekben. Így történhetett meg, hogy az új negyedekben olyan sűrűn építették egymás mellé a tömbházakat anyagtakarékossági okokra hivatkozva, nem gondolva arra, hogy valamikor ezek környékén, például, autóknak kell parkolniuk (ez abban az időben történt, amikor már Romániában beindult az autógyártás!), hogy mára Aradon (de nem csak itt) sok-sok utca közlekedését majdnem megbénította a parkoló gépkocsik sokasága – hova álljanak, ha parkolóhelyek, -házak nincsenek? –, és nem gondoltak arra sem, hogy játszótereket, parkokat, kikapcsolódási övezeteket hozzanak létre a tömbházak dzsungelében.

Ma, amikor városfejlesztési elképzelésekről beszélünk, ezzel a létező valósággal kell szembenéznünk. És persze azzal is, hogy a városnak még mindig jelentős részén katasztrofálisak az utak (tessék elmenni a Rácfertály számos utcájába: mintha a Holdon járna az ember), nincsenek járdák, s csak az utóbbi néhány évben, Buzsák, Gáj, Kisszentmiklós felújításával teremtődtek városhoz méltó lakhatási, közlekedési feltételek Arad néhány városnegyedében. Persze a város fő útvonala, a Vlaicu–Újarad tengely korszerűsítéséről sem feledkezhetünk meg.

Mi következik ezután a polgármester elképzelései szerint?

Egy hosszú távú terv, amely két fontosabb elképzelést foglal magába.

Az első 8 városi zóna (a „védett övezet”, a város régi magja, a központ – a Hegyalja negyedig –, Mikelaka három, a Vlaicu negyed két övezete és az Alfa–Konfekciógyár környéke) rehabilitálása. Ez magába foglalja a még el nem készült fontosabb utak, tömbházak közötti utak, szemétgyűjtő helyek, játszóterek kiépítését, a környék rendezését. Szem előtt tartja az elképzelés továbbá a város fontos helyeinek, épületeinek (Maros-part, Kultúrpalota, Tűzoltótorony, Városháza, színház, megyei tanács, vasútállomás, Arenei – Vörös ökör –  tér, Katedrális tér, a Preparandia, a szerb templom környéke, a Cozia utca a zsinagógávál, az Eminescu park, az Eminescu–Kálvin utca stb.) előtérbe helyezését – összesen 18 ilyen kiemelt helyet céloz meg a terv, amelynek keretében az épületek kivilágítására, a környék (zöldövezeteket is magába foglaló) rendezésére kerül sor.

A tervek egy részének beindítására, a hatástanulmányok elkészítésére már az idei költségvetésben összegeket kíván előirányozni a polgármester, aki tisztában van azzal, hogy támadások célpontjává válik, de azzal vigasztalja magát: a Gájt, Buzsákot, Kisszentmiklóst érintő, immár megvalósult tervek kapcsán is sokan támadták. Idézett a sajtájékoztatón – aligha véletlenül – egy régi mondást, miszerint a történelem nagy embereket és nagy tetteket jegyez fel.

Hallja, akinek füle van hozzá.