„Olosz Lajos unokája vagyok”

Dr. Olosz Klára fogorvos Olosz Lajos unokája. Marosvásárhelyen született és nőtt fel, Csíkszeredán él. Édesapja, dr. Olosz Egon professzor orvosnemzedékek nevelője, megbecsült belgyógyász.

Olosz Lajos 1891. augusztus 23-án, Ágyán született, 1977. április 26-án, Marosvásárhelyen halt meg. Kisjenőben temették el. Az Írószövetség nevében Dávid Gyula búcsúztatta. Születésének századik évfordulóján emléktábla került a szülőház falára, Deák Árpád emlékplakettje. Idén ünnepeljük születésének 120. évfordulóját.

Ebből az alkalomból kérdeztük dr. Olosz Klárát.

– Hol tart az Olosz-kutatás?

– Az Olosz-kutatás, mint olyan, nem létezik. Úgy látszik, senki figyelmét nem keltette fel a többé-kevésbé kerek évforduló. Én nem vagyok szakember, csak érdeklődéssel várom, hogy valakinek, aki érdemben hozzá tud szólni, eszébe jusson az évforduló. Eddig eredménytelenül. A Reményik–Olosz levelezés kiadása sem keltett nagyobb hullámokat, pedig érdemes lett volna legalább egy értékelésre. Úgy látszik, kiment a divatból Olosz Lajos költészete. Azt elismerem, hogy nem a legkönnyebben megemészthető fajtából való költészet, odafigyelést igényel. Én nem vagyok objektív ennek megítélésében, ennek ellenére állítom: igenis formabontó, korát megelőző költészet az Olosz Lajosé. Áprily Lajos értékelése áll itt bizonyítékként: „Te vagy közöttünk a legmodernebb”.

Mit is csináltam az elmúlt 20 év alatt?

Először is a húsz év nem volt húsz év, hanem ennél sokkal több. 1977-ben meghalt Nagyapám. A temetés után azt kértem a családtól, hogy én örökölhessem Olosz Lajos írói hagyatékát. Ezt meg is kaptam. És csak azután kezdődött a munka. Ömlesztve kaptam meg a számtalan kéziratot (Nagyapa nem a rendszeretetéről volt nevezetes), amit – verskéziratot, jogfilozófiai írásokat, levelezést – rendszerezni kellett. Ez nem volt kis feladat. Akkori fogászati munkám mellett csak kevés időt tudtam szentelni neki. Ezen kívül egy rendőrség által regisztrált írógépen tudtam másolni a kéziratokat, egy alkalommal éjjel fél 12-kor ellenőrizték, hogy elzárom-e az írógépet megfelelőképpen. Az írógéppel való másolást egy idő után felváltotta a komputer. Ekkor tudtam igazán haladni a munkával. Ennek következtében 2001-ben megjelent a Kis Olosz Könyv. Az első könyv tehát a Marosi Ildikó sorozatában megjelent Kis Olosz Könyv: „Hittel a mélységek felett” – ami nagyszüleim levelezése a láger-év alatt, kiegészítve Nagyapám rajzaival lágertársairól. A borítótervet nagy átérzéssel férjem, Kis András készítette. Ez a Pallas Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg. Ezt követte a Reményik Sándor és Nagyapám közötti levelezés, amit Félig élt élet címmel adott ki, Dávid Gyula gondozásában, a Polis Kiadó. Ez 2003-ban jelent meg, különösebb visszhang nélkül. Nem tudom eléggé megköszönni Dávid Gyulának ezt a könyvet. Példátlan, eddig nem tapasztalt, minden apró részletre kiterjedő igényességgel készült. Végtelenül hálás vagyok Neki. Az, hogy nem volt különösebb visszhangja a kötetnek, nem a kiadó hibája, hanem, gondolom, a zavaros politikai viszonyok a hibásak, amelyek elterelték a figyelmet erről a fontos irodalomtörténeti adatokat tartalmazó kiadásról. Ezt követte az összes versek kiadása 2004-ben, a Pallas Akadémia kiadásában, Könyörtelen mesék címmel.  

Ami a költségeket illeti: nem érdemes figyelemre, nem ez a fontos. Többel tartozom Nagyapámnak. Hálás vagyok azért, hogy az unokája lehettem, és legalább ennyit tehettem érte. Soha nem felejtem el a Körös-parti sétákat, amikor a szorzótáblát vagy az európai fővárosokat kérdezte, a virágok nevét Tőle tanultam meg magyarul és latinul, amivel később elkápráztattam 5 évesen a szentábrahámi tiszteletes urat. Emlékszem mindenre: a házra, a kertre, a Hádára, az ezerjófűre, a konyha kopott kövére, a napfelkeltére, Nagyapám simogató kezére. A padláson száradó gyógynövények illatát ma is érzem.

Ki volt Olosz Lajos?

Elsősorban a nagyapám volt, akit többszöri felszólítás után sem tudtam letegezni (pedig többször is összepertusodtunk). Túlságosan tiszteltem. Az én szerepem nem terjed túl ezen. Helyét a magyar irodalomban nem nekem kell meghatároznom, de szeretném megérni azt az időt, amikor valaki megkockáztatja, hogy elhelyezze Olosz Lajos költészetét a magyar irodalomtörténetben. Egyre reménytelenebbül várom.

Terveim: ha lesz energiám, kiadóm és a kiadónak pénze, érdekes lenne az Áprily–Olosz levelezést mgjelentetni. Ezen kívül lenne még egy pár rövidebb levelezés, ami egy jó szerkesztéssel figyelemreméltó kiadást eredményezne.

Hevesi Mónár József