Olvasói levél az egészségügyi miniszterhez

Egy elkeseredett és ugyanakkor felháborodott olvasó kereste meg lapunkat a minap, és arra kért bennünket, közöljük Cseke Attila egészségügyi miniszterhez intézett levelét. 

A kérésnek eleget teszünk, tekintve, hogy a felvetett problémával minden bizonnyal nem csak ő, hanem több száz aradi, Arad megyei, illetve más megyéből származó lakos is találkozott. Vagy találkozhat a jövőben.

Újra is újra bebizonyosodik, hogy egészségügyi rendszerünk nem működik jól, a hatalmas bürokrácia valósággal elnyeli a betegeket, akiknek semmilyen támpontjuk nem marad.

A levélre sajnos lapunk konkrét megoldással nem szolgálhat, az ilyen és ehhez hasonló esetekre, problémákra azonban reagálnia kell a közvéleménynek, mint ahogy reagálniuk kellene az illetékeseknek is. 

Főként azoknak, akik nem győzik hangoztatni az egészségügyi reform szükségességét. A levélből az alábbiakban idézünk.

Az újonnan megreformált betegkezelés

Kérdem én, Both Imre kisiratosi lakos Cseke Attila egészségügyi minisztertől, elégedett-e? Elmondok egy mesébe illő példát!

Kisiratoson egy 75 éves nyugdíjas néni április 9-én, péntek délután agyvérzést kapott. Elvittük a háziorvoshoz, aki azonnal beutalta a sürgősségire. Hétfőn kaptuk kézbe a papírt, hogy milyen szer kell a perfúzióba, azonnal megvettük, így már keddtől elkezdődött a rendes kezelés. Az ágyhiány miatt viszont április 19-én hazaküldték, az utasítással, hogy majd otthon folytassuk a kezelését. Április 20-án a kezeléssel megbízott Medline Service Kft.-nek odaadtuk a szükséges iratokat, hogy ezeket leadják az egészségügyi biztosítónál, és ezek alapján jóváhagyják az otthoni kezelést. Április 26-án (!) még nem kaptuk meg a jóváhagyást, a néni félig nyomorék, várja, hogy mikor lesz meg az engedély. Az orvosságokat beszereztük, a spájz polcán várják, hogy valaki beadja őket. Úgy érzem, a biztosító a nyugdíjas néni kimúlását várja.

Kérdem én, minek alapján bírálják el ezeket a kérvényeket? Nemzetiség, kor vagy rang szerint? (…)

Gondolom, ezek után jogos, ha elvárjuk, hogy – az egészségügyi hozzájárulás sok éven át történő fizetése után – szükség esetén emberi bánásmódban és azonnali kezelésben részesítsék a beteget, és ne azt várják, hogy mikor érkezik a halál híre. Ennyit az egészségügyi reformról.

Szerkesztői megjegyzés: Both Imre olvasónk ügyében mi is érdeklődtünk a biztosítónál arról a bizonyos engedélyről, hisz e nélkül nem tudták volna folytatni a súlyos állapotban lévő beteg asszony otthoni kezelését. Olvasónk látogatása után egy-két napon belül azonban megoldódott a helyzet, kiadták a várt papírt. Elmondásuk szerint nem lépték túl a törvényes határidőt. A nagy szervezkedésben azonban, a beteg kezelését körülbelül egyhetes késéssel tudták csak folytatni.  

Egy agyvérzésnél azonban a várakozás akár súlyos szövődményekhez is vezet, ezért a szükséges gyógyszert a lehető leghamarabb be kell adni. A jelenlegi törvénykezés, adminisztrációs procedúrák azonban csak akadályozzák a hatékony intézkedést. Csoda hát, ha az embernek már borsódzik a háta az egészségügyi reform hallatán?