Párbeszéd Arad épített örökségéről

November 18-án a Mathias Corvinus Collegium aradi központjában Falak mögött címmel szerveztek beszélgetést, közös gondolkodást Arad épített örökségéről, annak megőrzési dilemmáiról, jövőjéről. 

A meghívottak – Erhardt Gábor Pro Architectura- és Ybl-díjas építész, az MCC Építészet és Emlékezet Műhelyének vezetője, valamint Bognár Levente, Arad korábbi alpolgármestere és jelenlegi díszpolgára – Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke moderálásában értékelték mindazt, ami az elmúlt évtizedekben építészeti téren történt.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy Arad rendkívül gazdag épített örökséggel rendelkezik, amely a 19. század második fele igényességének, akaratának és anyagi hátterének szerencsés együttállásából született. E korszakban emelték a ma is meghatározó klasszicista, eklektikus és szecessziós épületek nagy részét. 

„Aradnak egy csodálatos adottságokkal rendelkező épített öröksége van, egyszerre impozáns és otthonos” – fogalmazott Erhardt Gábor, aki szerint ma egyfajta paradigmaváltás zajlik: újra kell tanulni, mit és hogyan akarunk megvédeni, és hogyan lehet a régi értékeket kortárs építészeti gondolkodással összhangba hozni.

Bognár Levente több mint két évtizedes hivatali munkájára visszatekintve hangsúlyozta, milyen nehéz feladat volt az értékmentés: „Minden eltűnt kő és tégla fájdalmat okoz nekünk, akik Aradon éltünk, élünk. Nekünk fontos, hogy a románokhoz is eljusson: ezek nem csak a mi értékeink, hanem a város értékei.” 

Régi fényképekből, térképekből összeállított vetítése közben felidézte, hogy Arad történelmi belvárosa mintegy 2430 épületet számlál a védett övezetben – igaz, ezek közül jó néhány ma már nem létezik. A műemlékké nyilvánítás hosszadalmas, szabályozásokhoz kötött folyamat, amelyet gyakran hátráltatott az a tény, hogy a városlakók értékpreferenciái és a hivatalos prioritások nem mindig estek egybe.

Az elmúlt években ugyanakkor elindult egy pozitív változás: több épület újult meg, a városvezetés pedig évente gálával méltatja a példamutató felújításokat. 

A beszélgetés érzelmi síkon is megérintette a résztvevőket. 

„Mi ebben az aradi belvárosban egy letűnt világ visszatértét várjuk. Azt szeretnénk, ha ennek az emléke nemcsak bennünk maradna meg, hanem tovább is tudnánk adni” – mondta Fekete Károly, utalva a helyi identitás és az emlékezetpolitika fontosságára.

Erhardt – aki nem mellesleg Makovecz Imre tanítványa volt, jelenleg az Országos Építészeti Tervtanács tagja Budapesten – a jelen kihívásairól szólva kiemelte: az építészeknek ma olyan „időtlen nyelvet” kellene kialakítaniuk, amely méltó párbeszédet folytat a város múltjával. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a fiatal generáció egy része elszakad a fizikai környezettől: „Nehéz visszahozni őket a digitális világból. Fel kell kötnünk a gatyát nekünk, tanároknak, hiszen az online térbe történő költözés nagyon erősen le fogja értékelni a fizikai környezetet.”

Az est végén Kurunczi Ferenc felújított aradi épületekről készült fotóiból Fekete Károly révén összeállított vetítés zárta a programot.