Péter András emlékére

Megint elment egy nagyság, megint szegényebbek lettünk.

Ő nem egy matematikatanár volt, hanem a matematikatanár, aki generációkkal próbálta megértetni a matematika bonyolult világát. Szigorúsága és következetessége viszont nem tántorította őt el attól, hogy óráin a humort is bevesse. Emiatt sikerült belopnia magát olyan diákok szívébe is, akik hadilábon álltak evvel a tantárggyal.

Lelkesedése a matematika iránt abból is kitűnt, hogy alapembere volt az erdélyi és nemzetközi matematikaversenyeknek, olyan aradi diákokat készített fel, akik nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeket értek el. 

A tanári közösség üde színfoltja volt. Mindig volt egy-két jó szava kollégáihoz, egy-egy poénos megjegyzése. És örült, amikor a tanáriban volt kivel megbeszélnie az éppen napirenden levő futballmeccseket. Pontosságához órát lehetett igazítani. A tanáriban onnan tudtuk, hogy közeledik a szünet vége, mert ő már készen állt, naplóval a kezében. A csengetés pillanatában már nyitotta az osztályterem ajtaját. A szüneten levő diáknak igencsak sietnie kellett, ha a tanár úr előtt szeretett volna beérni az órára.

Imádta, amit csinált.  Ezért is vállalta még nyugdíjba vonulása után is, hogy még tanít. Tudtuk, hogy számíthatunk rá.

Az emberi természet olyan, hogy elszomorít, ha valamit vagy valakit elveszítünk. Most elveszítette diák a tanárát, pedagógus a kollégáját. Szomorkodunk, mert úgy érezzük, valamit kiszakítottak belőlünk. Ez így rendben is van, mert azt jelenti, hogy hagyott valamit maga után. És most ez a szó, hogy „valami” édeskevés. Péter András nagyon sokat hagyott maga után. Mindannyiunkban, akik ismertük ott marad a mosolya, a kedves, poénos megjegyzései, a hit, a szeretet és az elkötelezettség, amivel a pedagógusi munkájához állt hozzá. És mi, mindannyian hálásak kell legyünk azért, hogy ismerhettük őt. Mert mindabból, amit ő képviselt, kaptunk egy-egy kis darabkát. Mi kollégák láttuk, hogy lehet szigorú pedagógusként belopni magunkat a diák szívébe. A diák rájött, hogy bár lehet az a matematikai logika nyakatekert, de valamit akkor is ki lehet hozni belőle.

És mindazt, ami róla ránk ragadt és bennünk maradt, mi azt vigyük tovább, adjuk át a következő generációknak, gyermekeinknek. Így emlékét megőrizhetjük.

Mostantól már csak az égi iskola táblája előtt folytathatja magasröptű logikus levezetéseit. De tudom, hogy kollégái és volt diákjai megőrzik őt szívükben.

Köszönjük tanár úr, amit ránk hagytál.

Spier Tünde matematikatanár, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója

(Fotó: László Ferenc)