„Régi adósságot kezdünk el törleszteni”

A XXIII. Bánsági Magyar Napok május 9-én, csütörtökön a Száz éve történt – történelmi visszapillantó című, a sokat emlegetett„centenáriumra” fókuszáló rendezvénnyel folytatódott a temesvári Új Ezredév Református Központban. A sorsfordító eseményeket felidéző filmvetítés és előadás vendége volt Répás Zsuzsanna, a Magyar Művészeti Akadémia főosztályvezetője és előadója, Ablonczy Balázs történész, a Trianon 100 Kutatócsoport vezetője.

Hogy mi történt száz évvel ezelőtt, azt valamennyien tudjuk, vagy legalábbis azt hisszük, hogy tudjuk, hiszen a vízcsapból is a „centenárium” folyik. A száz éve történt című rendezvény rávilágított arra, hogy még a „jól értesültek” is igen keveset tudnak Trianon előzményeiről és magáról a sorsfordító eseményről.

„Régi adósságot kezdünk el törleszteni – mondta köszöntője során Répás Zsuzsanna, a Magyar Művészeti Akadémia főosztályvezetője. – A magyarság XX. századi sok megpróbáltatást jelentő történelmi eseményeit nem tudta igazán feldolgozni sem tudományos, sem művészi szempontból. Hiányoznak a dokumentumok, az elemzések, a filmek, a művészeti alkotások, amelyek ezeket a nehéz következményekkel járó eseményeket feldolgozhatóvá tennék a számunkra. Azt remélem, hogy ezen az estén itt tudunk előrelépni. Nagyon fontos az is, hogy a XX. század nehéz eseményeit meg tudjuk értetni a következő generációkkal“ – mondta Répás Zsuzsanna, a XXIII. Bánsági Magyar Napok megrendezését támogató Magyar Művészeti Akadémia képviselője.

Következett a Herminamező árnyai, Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendező ismeretterjesztő dokumentumfilmjének a levetítése abból az alkalomból, hogy 1918. október 31-én a herminamezei Róheim-villában meggyilkolták gróf Tiszta Istvánt, a Magyar Királyság kétszeres miniszterelnökét. Az ismeretterjesztő dokumentumfilm igyekszik feltárni a gyilkosság körülményeit, azt az álláspontot igazolva, hogy Tisza István nem spontán akció, hanem előre eltervezett politikai bűntett áldozata lett. A korszak legnagyobb magyar politikusának utolsó napját az elhagyatott Róheim-villában megelevenedő árnyjáték formájában eleveníti fel az izgalmas dokumentumfilm.

Ablonczy Balázs történészt, a Magyar Tudományos Akadémia Trianon 100 kutatócsoportjának a vezetőjét Szász Enikő TMNSZ-elnök mutatta be az egybegyűlteknek. Az MTA Lendület programja keretében működő kutatócsoport éppen azt teszi, amiről Répás Zsuzsanna a köszöntőjében beszélt: felkutatja a trianoni békeszerződés előzményeivel és magával a szerződéssel kapcsolatos diplomáciai forrásokat, dokumentálja az összeomlás folyamatát, majd a békeszerződés megszilárdulásának az időszakát és a sorsfordító történelmi események utóéletét, az emlékezést. Idézzük fel a trianoni békeszerződés következményeit számokban: Magyarország népességének 57%-át (10,6 millió fő) és területének 67%-át elvesztette (189 907 négyzetkilométer). Az elcsatolt lakosság 30%-a volt magyar ajkú (1,6 millió Romániában, 1 millió Csehszlovákiában, 500 ezer Jugoszláviában). Az 1918–1924 időszakban 420 ezer menekült érkezett Magyarországra, akik évekig vagonokban és barakkokban laktak! Az ország elveszítette többek között erdőterületének 85%-át, bányakincseinek és vasútvonalainak 57%-át. „A legnagyobb veszteség a 3,2 millió magyar elcsatolása volt. Ez pótolhatatlan veszteség” – hangsúlyozta Abloncy Balázs, akinek felmenői Erdélyből származnak. Az előadásból és a kérdésekre adott válaszokból az a döbbenetes tény kerekedett ki, hogy az elcsatolt területek lakosságának nemzetiségi összetétele szinte egyáltalán nem volt szempont az új határok kihúzásánál, a nagyhatalmi szempont volt az elsődleges, de a gazdasági tényezők (vasútvonal) is fontosabbak voltak, mint a nemzetiségi eloszlás, amikor a magyar többségű határ menti területeket a szomszédos országoknak adták. Ablonczy Balázs egy anekdotába illő kis történettel fejezte be előadását: amikor Versailles-ben járt, kereste azt az asztalt, amelynél aláírták a békeszerződést. Egy őr megmutatta neki, ezzel a megjegyzéssel: „Ennél az asztalnál írták alá, de én nem tehetek róla…”