Reménykedjünk: hasonló nem fordul elő többé

Elérkezett 2023 januárja, amikor Simonyifalván újra megemlékeztek a második világháború végén a Szovjetunióban működött munkatáborokba hurcolt német ajkú emberekről. A helybeli római katolikus templomban 9.30 órakor kezdődött a megemlékező ökumenikus istentisztelet, amelyen adóztak a 78 évvel ezelőtt a faluból elhurcolt 59 személy emlékének. Közülük 13-an nem is térhettek haza, a kényszermunka helyszínén temették őket jeltelen sírokba.

Az istentiszteleten szép számban megjelentek között ott voltak a deportáltak távolabbi rokonai is, ugyanis a közeli hozzátartozók már nem élnek. A megemlékező szertartást ft. Kapor János plébános celebrálta, nt. Deák Bálint helybeli evangélikus-lutheránus lelkész a Máté evangéliumából vett igével hirdette Isten üzenetét az egybegyűlteknek. Jézus arra bíztat, hogy a nehéz időkben is merjük rábízni magunkat. Így tudták sokan túlélni a megpróbáltatások idejét is a messzi, hideg, akkori Szovjetunióban is.

Az istentisztelet után a résztvevők átvonultak a Simonyiak Házának az udvarán álló Elhurcoltak emlékműhöz. Ott az egybegyűltek elénekelték a deportáltak egyik énekét német nyelven. Ezután Haász Tibor polgármester szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kifejtette: manapság nagyon aktuális az emlékezés, hiszen a szomszéd országban háború dúl. Visszaemlékezésében érzékeltette: a XX. század milyen sok fájdalmat okozott az emberiségnek. A két világháború mellett forradalmak és a kommunizmus borzadalmai tették rá a bélyegüket az évszázadra. Azért fontos emlékeznünk, hogy a hasonló, embert pusztító, gonosz időszakok ne ismétlődjenek meg. Ezután Brittich Erzsébet A találkozás című versét olvasta fel, amely nagyon meghatotta a résztvevőket. A hideg ellenére, mindenki szeméből könnyeket csalt elő a nehéz körülmények között élő emberek sanyarú sorsának a munkatáborban történt leírása, a két testvér találkozásának bemutatása felejthetetlenné téve az előadását.

A koszorúzás alatt a Krivoj Rog du schönes Stadt kezdetű éneket szólaltatták meg a megemlékezők. Koszorút helyeztek el a hozzátartozók, a helybeli önkormányzat, a simonyifalvi RMDSZ, a Simonyi Imre Általános Iskola és a Simonyi Társaság nevében. Minden emlékoszlop, amely a 13 elhunytra emlékeztet külön koszorút kapott, gyertyát is gyújtottak előtte. Ft. Kapor János plébános áldással zárta az alkalmat.

Belegondolni is borzalmas, milyen lehetett azoknak az élete, akik 78 évvel ezelőtt ebbe a munkatáborba kényszerültek. Reménykedjünk: hasonló nem fordul elő többé.

Képek és szöveg

D. B.