Restiparti

Sikerült vásári zsákbafutó verseny eredményhirdetésének színvonalára zülleszteni ma délután az Arad–Temesvár vasútvonal 140. születésnapjának első ünnepét, a „tudományos értekezést”, miután az eseményt a vasútállomás kellemes ételszaggal átitatott restijében, játékautomaták szomszédságában szervezték.

Annak ellenére, hogy ha már ezt a helyszínt választották, akkor legalább az oldalsó szárnyépület emeleti dísztermébe terelték volna a jobbára öreg vasutas nyugdíjasokból álló közönséget, akiket látványpékség-termékek és üdítő fogadott.

S miként várható volt, természetesen egy szó sem esett a vonal építéséről, hisz ehhez a románoknak, a román vasútnak érthetően semmi köze nem volt. Ennek ellenére, furcsa módon, Eugen Cristea, az aradi levéltár igazgatója, a korabeli dokumentumok cerberusa kijelentette, hogy „az Arad–Temesvár vasútvonalat mi építettük 1870-ben”.Majd eszmefuttatást tartott Stephensonról, Kruppról, ipari forradalomról, mindent egybehányt, csakhogy ne kelljen megemlítenie a magyarokat, akik lefektették a sínpárt.

A többi hozzászóló számára is az „időszámításunk után” 1918-cal kezdődött. Egyedül a bukaresti CFR-központtól érkezett Radu Bellu jegyezte meg, hogy „végül a magyar kormány (!) anyagi támogatásával” épülhetett meg a vonal.

A tudományos értekezés vasutasok emlékezéseibe torkollott, arról nem is beszélve, hogy a szervezők egyetlen papírlapot sem voltak képesek előkészíteni az eseményről, valószínűleg azért, mert arra tényeket is kellett volna írni. A helyi intézmények közül egyedül a polgármesteri hivatal részéről jelent meg Bognár Levente alpolgármester, de Temesvárt már nem vonták be a szervezésbe, a tartományi igazgatóságtól egy tanácsos jött el.

Az ünnepség holnap délelőtt egy vasútmodell-kiállítással, majd Vingáig tartó motorvonatozással zárul.