„Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk, mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor 4, 16–17.)
„A világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2, 17.)
Megrendült szívvel vettük tudomásul, hogy az élet és halál Ura 2018. november 13-án váratlan hirtelenséggel hazaszólította nagytiszteletű dr. Pap Géza református lelkipásztort, az Erélyi Református Egyházkerület korábbi püspökét.
Élete szolgálat volt, melyben példát állított elénk az evangélium tiszta hirdetésében, a Krisztusba vetett bizalomban és a tanítvány hiteles életvezetésében, valamint az őszinte felebaráti szeretetben. Hitvalló ember volt. Olyan tudós teológusként és szolgatársként ismerhettünk meg, ki nyitott volt az ökumenikus közösség iránt, de akinek egyenes emberi tartása és hitbeli meggyőződése nem ismert kompromisszumot a hit dolgaiban. Püspökként pedig az erdélyi protestáns egyházak nagyon sajátos társadalmi, politikai helyzetéből adódóan folyamatos nehézségek és kihívások között végezte főpásztori szolgálatát, olykor a láthatókra nézve talán ellenszélben. Tette mindezt úgy, hogy közben kitartó, alapos és önfeláldozó munkájával hirdette Isten gondviselő szeretetét és a közösségnek, mint Krisztus testének megtartó erejét. Hitte és hirdette, hogy a láthatatlanokra kell néznünk, mert ez a mi reménységünk.
E siralomvölgyből való váratlan távozása azt sugallhatná, hogy talán befejezetlen volna élete. Azonban szolgálati éveinek kerek száma (majdnem 40 év lelkipásztori szolgálat, ebből 30 év gyülekezeti szolgálat a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközségben) és mindenekelőtt Isten Igéje arra emlékeztet, hogy a mi gondolataink nem az Ő gondolatai (Ézs 55, 8.): ami számunkra befejezetlennek tetszik, az Isten szerint teljes lehet.
Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk testvéregyházunk egykori főpásztorától, azzal a vigasztalással, melyben ő maga is hitt és mellyel szolgáló életével másokat is vigasztalt. Hálát adunk szolgáló életéért, példamutatásáért, a gyászoló családnak pedig Isten vigasztalásáért könyörgünk. Testvéregyházunkat áldja meg a Mindenható Isten, hogy néhai püspökük szolgálatának lelki gyümölcseit meglássák, és emlékét hálás szívvel őrizzék a feltámadás reményében.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes.
Adorjáni Dezső Zoltán püspök,
a Romániai Evangélikus Lutheránus Egyház vezetősége,
a Püspöki Hivatal munkatársai,
valamint a Kolozsvári Egyházközség Lelkészi Hivatala
Hozzászólások