Simonyifalván megemlékeztek az elhurcoltakról

Arad – Január 20-án, vasárnap 10 órakor a simonyifalvi római katolikus templomban ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg arról a 26 nőről és 33 férfiról, akiket a faluból 1945 januárjában kényszermunkára hurcoltak. Közülük 5 nő és 8 férfi sohasem tért vissza.

Ft. Hegedűs János helybeli plébános az elhurcoltak emlékére ajánlotta fel a szentmisét, magyar és német nyelvű igeliturgiában imádkozott az elhunytakért.

Nt. Deák Bálint helybeli evangélikus lelkész igehirdetésében kiemelte, hogy Jézus világosítja meg utunkat, aki Őbenne hisz, ha meghal is él. 

Szentáldozás ideje alatt Luca Aleks, az aradi Adam Müller Guttenbrunn Líceum X. osztályos tanulója az Ave Mariát adta elő pánsípon.

Istentisztelet végeztével  a Simonyiak Háza udvarán gyűltek össze a megemlékezők. A gyülekezeti éneket követően nt. Sinn Walther szemlaki evangélikus lelkész a 137. Zsoltár első 9 versével indított prédikációjában megemlékezett a 75 000 erdélyi és bánsági németről, akit 1945 januárjának második felében kényszermunkára hurcoltak a volt Szovjetunióba. A magyarországi és jugoszláviai deportáltakkal együtt 165 000-re tehető a "málenkij rabot"-ra hurcolt németek száma, akik közül mintegy 22 000 ott halt meg. Aki túlélte a nagy hideget, éhséget, rendkívül nehéz munkát a középkori technikával működtetett bányákban és az építőtelepeken, a majdnem kibírhatatlan körülményeket, az 3 és fél, 5 év múlva hazatérhetett. Egy részükre itthon újabb megpróbáltatás várt: a kitelepítés Bărăganba. Imádságban kérte Istent, hogy sohase történjen többé ilyen tragédia.

Ft. Hegedűs János plébános megszentelte az emlékművet és a 13 elhunyt emlékoszlopát: "Legyen ez az emlékmű az emlékezés szent helye, felhívás a békére és a szeretetre, ébresszen tiszteletet és részvétet az elhurcoltak és az ottmaradottak iránt!"

Haász Tibor tőzmiskei polgármester beszédében az emlékezés fontosságáról beszélt, melyet hagyományként át kell adni a következő generációknak. Az emlékmű arra hivatott, hogy mindenki gondolja át, milyen megpróbáltatásokat szenvedtek el ott ők és itthon a családjuk.

Brittich Erzsébet Gulág-balladák című ciklusából olvasta fel a Találkozás c. versét.

A deportáltak énekeit énekelte a szépszámú megemlékező, miközben a Simonyi Imre Általános Iskola tanulói elhelyezték az emlékoszlopokon a megemlékezés koszorúit és az emlékmű talapzatán a Deportáltak Egyesületének koszorúját. Haász Tibor polgármester a községi tanács nevében koszorúzott. A Simonyi Imre Általános Iskola koszorúját Szabó Attila iskolaigazgató és Péter Dalma tanítónő, kultúrigazgató helyezte el. Kontrás Magdolna, a Deportáltak Egyesületének Arad megyei elnöke gyertyákat gyújtott az emlékmű talapzatán és a kopjafáknál.

A megemlékezésre eljöttek egykori deportáltak: Tóth Éva Szemlakról, Zgârdean Anna szül. Feil, Aradról, a lányával, Berzovan Hildegarddal, leszármazottként Kaiser Katharina Szemlakról. Képviseltette magát a Német Demokrata Fórum Hoffmann Eduard, Faur Cristian, Hell Marianne és Ardelean Adrian személyében, valamint a Banat Ja kulturális egyesület Simon Adelheid és Luca Aleks személyében – ez utóbbi végezetül pánsípon előadta a Lili Marlen című dalt.

Az iskolában szeretetvendégséggel zárult a megemlékezés, Kontrás Magdolna anyagi támogatásával. Luca Aleks ismét megörvendeztette az egybegyűlteket pánsíp-játékával.