Steigervald Krisztián megmutatta a generációk arcát

Zsúfolásig megtelt a Jelen Ház nagyterme június 10-én koraeste. A Mathias Corvinus Collegium – Erdély (MCC) és a CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. közös szervezésében életre hívott Szülők Akadémiája és CEDukáció Roadshow harmadik kiadása nemcsak egy komoly társadalmi kérdést boncolgatott, de minden bizonnyal az elmúlt időszak egyik legmeghatározóbb és legszórakoztatóbb közösségi élménye volt.

A rendezvény fókuszában a generációk közötti kommunikáció, a családi és munkahelyi dinamikák álltak. Az est vendége pedig nem más volt, mint Steigervald Krisztián elismert generációkutató, akit a téma iránt érdeklődőknek aligha kell bemutatni. Hogy mekkora igény van a tisztánlátásra ezen a területen, azt mi sem bizonyította jobban, mint a telt ház.

Aki unalmas, száraz statisztikai adatokra és akadémiai kiselőadásra számított, az már az első percekben csalódott. Steigervald Krisztián zseniális humorérzékkel, közvetlen stílusban és elképesztő színpadi jelenléttel ragadta magával a hallgatóságot. Úgy tartott tükröt a különböző generációk elé, hogy a teremben ülők egyszerre kaptak a fejükhöz a felismeréstől, és nevettek fel hangosan a mindennapi abszurditásokon.

Az előadó végtelenül tanulságos, ugyanakkor rendkívül szórakoztató módon világított rá arra, hogyan határozzák meg a gyerekkori technológiai és társadalmi hatások a későbbi felnőtt létünket, munkamorálunkat vagy éppen szülői mintáinkat.

Nem az a kérdés, hogy a mai fiatalok miért mások, hanem az, hogy miért várjuk el tőlük, hogy egy teljesen megváltozott világban pontosan úgy reagáljanak, mint mi harminc vagy negyven évvel ezelőtt – hangzott el az előadás egyik kulcsfontosságú gondolata.

Miközben az elmúlt 50–60 évben a világ technológiailag és életvitelben nagyobbat fordult, mint korábban évszázadok alatt, a mélyen rögzült családi minták, félelmek, elvárások és reflexek meglepően változatlanok maradtak.

A generációkutató beavatta a közönséget abba a finommechanikába, hogyan adjuk át akaratlanul is a szüleinktől kapott „kódokat” a saját gyerekeinknek, és hogyan szül ez feszültséget a mindennapokban, a munkahelyeken vagy éppen az üzleti kommunikációban. Mert ami anno a szüleinket vagy minket segített, az a mai világban már inkább akadály gyermekeinknek, mi olykor mégis erőltetjük.

Sűrű bólogatások, sokatmondó összenézések, felszabadult nevetések kísérték a generációkutató mondatait. A végén a vastaps nemcsak a lenyűgöző előadói teljesítménynek szólt, hanem annak a felismerésnek is, hogy a generációk közötti „harc” helyett a megértés, az empátia a kulcs. 

A CED és az MCC összefogása egy olyan hiánypótló eseményt hozott Aradra, amely után a résztvevők minden bizonnyal más szemmel néznek majd a gyerekeikre, a szüleikre, a munkatársaikra, és talán saját magukra is.