Szavaztató gépezet

Ha Eckstein-Kovács Péter nem küld csütörtökön levelet a választmánynak, hogy a küldöttek támogassák majd a kongresszuson, ha Király András megyei elnök nem javasolja plusz napirendi pontként a voksolást a három jelölt egyikének támogatásáról, ha többen nem jelentik ki, hogy fölösleges szavazni, döntsön majd a kongresszus, csak kinevetik magukat, akkor langyos eseménytelenségbe fulladt volna ma délután az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének választmányi ülése.

Így azonban a kongresszusi küldöttek megválasztása, majd a 2010-es költségvetés végrehajtásának, és a 2011-es büdzsé megszavazását követően elszabadultak az indulatok, érdekek, a pro és kontra vélemények alatt kibújtak az elfojtott személyi ellentétek, és egy adott ponton, a hangzavarban Bognár Levente, a választmány elnökének a kezéből kicsúszott az irányítás, s ahelyett, hogy gyorsan megszavaztatta volna, hogy szavazzanak-e az állásfoglalásról a három jelölttel kapcsolatban, pörögni hagyta az újabb és újabb véleményeket, ügyrendi javaslatokat.

Tóth Csaba bejelentette, fölösleges állást foglalni, döntsenek a kongresszusi küldöttek. Vele ellentétben Cziszter Kálmán szerint nem kell áthárítani ezt a felelősséget, joguk van itt helyben véleményt mondani, és Sipos György is kifejtette, az aradi RMDSZ egységes véleményét kell képviseljék majd a küldöttek, és kimondta, „nem bíznám Ecksteinre az RMDSZ-t, számomra Kelemen Hunor a megfelelő jelölt, hisz csak végigcsinált egy országos elnökválasztási kampányt”.

A legmerészebben Ft. Király Árpád marosi főesperes szólt, amikor kijelentette, „gerinctelenség most szavazni, nevetségessé tesszük magunkat, mert egyértelmű, hogy a választmány opciója melyik jelölt felé billen”. Faragó Péter képviselő a temesi, bihari szervezetek példáját hozta fel, amelyek szintén nem nyilvánítottak véleményt, hisz már eldőlt, hogy mindhárman megmérettetik magukat  a kongresszuson, nincs szükség további szervezetek támogatására a jelöléshez. Aztán újabb rövid szócsaták, bekiabálások, ügyrendi javaslatokat követően végül Bognár Levente – aki már azt is javasolta, hogy hívjanak össze külön választmányi ülést, és majd ott döntsenek – megszavaztatta, hogy szavazzanak-e: a voksolás 27 igennel, 9 nemmel és 6 tartózkodással zárult. Ettől a pillanattól kezdve a kedélyek lecsillapodtak, kiosztották a szavazócédulákat, és a választmányi tagok állást foglalhattak az ügyben: Kelemen Hunor 32, Olosz Gergely 7, Eckstein-Kovács Péter pedig 3 szavazatot kapott.

Egyébként az ülés elején, politikai beszámolójában a megyei elnök a kongresszusi előkészületekre fókuszált, s mivel ő javasolta az új napirendi pontot, nyíltan kimondta, hogy Kelemen Hunor politizálása áll hozzá a legközelebb, mert „1996 óta megtanulta, miként kell politizálni fent és lent”, megfelelő „Markó-tanítvány”. Azt is elmondta, hogy egy megyei szervezet önállóságának megtartása mellett fontos a központtal való jó kapcsolat, mert kell a támogatás az eredmények érdekében. Eckstein-Kovács Péter szerinte „víg kedélyű, laza fickó komoly jogi felkészültséggel, de regionalizált szövetséget akar, ami elnyomná a kis szervezeteket, Olosz Gergely pedig nyíltan hangoztatja Fidesz-pártiságát, pedig az új elnöknek megfelelő kapcsolatokat kell ápolni a PD-L-vel és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal is. A jelöltekről Matekovits Mihály is rajzolt egy-egy skiccet: úgy véli, külön-külön mindhárman képesek lenének ellátni a feladatot, de ő sem tartotta helyesnek, hogy egy hónappal a kongresszus előtt erről voksoljanak. 

A mai ülésen eldőlt, kik képviselik az Arad megyei szervezetet a X. kongresszuson: hivatalból, mint SZKT tagok Albert László, Bognár Levente, Faragó Péter és Király András, valamint Almási Vince, Bölöni György, Cziszter Kálmán, Erdős Bálint, Haász Tibor, Pénzes Gyula, Sipos György, Szabó Mihály, és a MIÉRT által javasolt két személy. Egyébként furcsa és sokatmondó volt, hogy Szabó Mihály ügyvezető elnök a szavazáson az utolsó, nyolcadik helyen jutott csak be a küldöttek közé.