Száz év zsivaj és élet

A Pécskai 2-es sz. Általános Iskola idén megrendezett napja egy rendkívüli, s a megyében is ritkaság számba menő alkalomhoz kötődött: pontosan 100 éve folyik az oktatás a mostani épületben.

Az iskola vezetősége, a szervezésben részt vevő pedagógusok, a polgármesteri hivatal igyekezett emlékezetessé tenni a rendkívüli ünnepséget, amelyre meghívták, többek között a csanádpalotai és a majláthfalvi iskolákat is. De azért is egyedülálló az esemény, mert Arad megyében elsőként Pécskán nyitották meg a 2010–2011-es tanévet.

Volt igazgatók emlékezése

Remek ötletnek bizonyult az iskola történetével, múltjának feltárásával behatóan foglalkozó Nagy István tanár által szervezett előadás, amelynek keretében egykori iskolaigazgatók beszéltek tegnap délelőtt a díszteremben munkájukról, az akkori oktatási körülményekről, gondokról, nehézségekről. Sajnos a terem nem telt meg, pedig igazán különleges, megismételhetetlen eseményről volt szó, hisz kérdés, hogy még egyszer egy asztalhoz sikerül ültetni öt igazgatót – a jelenlegit is beleértve.

„Ide mindig hazajövök” – mondta Andronie Erzsébet, aki 1992–94 között volt az iskola igazgatója. Megtudtuk tőle, hogy kellemes emlékek fűzik volt kollégáihoz, akiktől nagyon sokat tanult, s amit ma tud, annak alapjait itt szerezte meg. Végezetül „sok száz évet” kívánt az iskolának.

Elődje, Beke Rozália szintén két évig volt igazgató a pécskai 2-esben, igaz, korábban más iskolában, egy évtizedig töltötte be ezt a funkciót. „Téved, aki azt hiszi, hogy könnyű igazgatónak lenni, mert ez egy rendkívül felelősségteljes munka” , de a tapasztalt pedagógus hozzátette, hogy az igazgató nem magányos farkasként járó-ellenőrző ember, hanem a szakmailag felkészült kollégákkal együttműködő, gondjaikra, bajaikra figyelő lény, akinek kötelessége együtt érezni velük. Ezt követően beszélt még a jó oktatás kulcskérdéseiről.

A sorban Tóth József, aki 1980–1990 között volt igazgató emlékezett vissza, miként nevezték ki váratlanul ebbe a tisztségbe úgy, hogy évekig még titkársága sem volt. A hallgatóságnak felidézte a ’80-as évek kemény kommunista diktatúrájának az oktatást érintő „áldásos” ténykedését, miként telepedett rájuk a pártpolitika, hogyan gátolták a munkát a rosszindulatú, merev pártaktivisták. „Nem volt pénz karbantartásra, nem volt tüzelő, gyakran a diákok, tanárok 7-8 fokos hidegben dideregtek” – mesélte, de keserű szájízzel beszélt a kötelező selyemhernyó-tenyésztésről, vagy az iskola félszáz birkájáról. „Nem volt fontos az oktatás, az akkori rendszer pedig inkább feszültséget, gyanakvást szült a tantestületben” – mondta.

Az iskola múltját Moldován János (1961-1980 között volt igazgató) is részletesen felidézte, kiemelve az intézményt 1889-1919 között irányító Szomorú István áldásos munkáját. A kedves emlékek után azonban szomorúan állapította meg, hogy „nem tud optimista lenni a jövőt tekintve”. Ezt a beiskolázási szám folyamatos zuhanásával magyarázta, s elmondta, az elmúlt száz év során Pécska magyar lakossága 60 százalékkal, az iskolaköteles gyerekek száma pedig 90 százalékkal csökkent. „Önpusztító magatartást folytatunk” – jegyezte meg keserűen, s megtudtuk még tőle, hogy az „öreg épület 50 éve direkt, vagy közvetett módon a barátom”.

A rendezvényre meghívták természetesen Kocsik Józsefet is (1957–1961 között volt igazgató), aki nem tudott eljönni, de küldött egy üzenetet, amelyet felolvastak a hallgatóságnak.” Az idő szalad, és végtelen sajnálatomra, erősen hajlott korom miatt, csak lélekben tudok veletek lenni. Pedig nagyon büszke vagyok Rátok, hogy a történelem minden vihara ellenére álljátok a sarat” – írta többek között üzenetében.

A visszaemlékezéseket követően a résztvevők, diákok, pedagógusok, vendégek részt vettek a római katolikus templomban a tanévnyitó szentmisén.

Pécskai magyar oktatás Európából Európába

Nagy István tanár sok hónapi munkával, könyvtárakban, levéltárban kurkászva gyűjtötte össze az anyagot – valamint rajzolta, fényképezte és tördelte – a tegnapi ünnepségre megjelent könyvecske számára, amelyben rövid betekintést engedett a pécskai oktatás történetébe, eredeti, eddig nyomtatásban soha nem közölt, korabeli dokumentumokkal, fotókkal illusztrálva a tényeket.

„A magyarpécskai magyar iskola épülete szálloda Pécska városához 1910 előtt, amikortól iskola működik benne. 1915-ben az egyik tanító azt írta, hogy nagyon randa ez az épület, itt betegedett meg, mert a rossz ablakok miatt huzatosak az osztályok. 1984/85-ben a megyei főtanfelügyelő-helyettes az iskolában járva mondta, hogy ideje lenne már iskolát építeni, mert ez az épület egyáltalán nem annak való.

Mindezek ellenére 1910-ben elmaradt a megnövekedett gyermeklétszám indokolta, fölöttébb szükséges új iskola felépítése. Ezért is van az, hogy a 2010. évi Iskolanapot a Pécskai 2-es számú Iskola annak a 100. évfordulójának szenteli, hogy az 1823-ban épült magyarpécskai, a telekkönyvben nagykocsmának nevezett épületben, immáron száz éve, tanévről tanévre oktatás van” – írta Nagy István a pécskai magyar oktatás történetét alig résnyire nyitó könyvecskében, amelynek – a szerző szerint – lesz majd részletesebb, hosszabb folytatása is.

A könyvecske kiadója az iskola, és minden diák kapott belőle egy példányt.

Megnyitották a kapukat

Hajszálon múlott, hogy a borongós, rém barátságtalan időjárás meglékeli a tanévkezdést, de szerencsére nem így történt. A szervezők, és a szervezés fő lelkének, motorjának számító Bacsilla Sándor igazgató erre az alkalomra a „felismerhetetlenségig” átalakította az iskolaudvart, s ebben méltó partnerre találtak a polgármesteri hivatalban. Az udvar végébe fedett színpadot állítottak, oldalt sátrak voltak padokkal, székekkel, középen pedig szintén padok, asztalok várták az egész napos ünnepség résztvevőit. Akik, sajnos, sokkal kevesebben voltak, mint előző években.

A tanévnyitón a felszólalók sorát Iustin Cionca PD-L-képviselő nyitotta meg, aki a szokásos, kedves szavak mellett bevallotta, szégyelli magát, amiért annak a parlamentnek a tagja, amely megszavazta a pedagógusok bérének megnyirbálását, hisz, amint elmondta, a tanárok ennél sokkal többet érdemelnek. Hangsúlyozta viszont, hogy mivel mind az oktatási miniszter, mind az államtitkár aradi, ezt ki kell használni a megye iskoláinak fejlesztése szempontjából.

„Kérem a diákokat, legyenek büszkék, hogy ebben az épületben tanulják meg az ábécét és az egyszeregyet, elemeznek verset, regényt, ismerkednek meg a kémiai elemekkel vagy az egyenes vonalú egyenletes mozgással. Vagyis rendelkezésre áll a tudás forrása, csak élni kell vele, hogy a későbbiekben, amikor csak találkozókra jöttök be elmondhassátok, örülünk, hogy itt tanulhattunk” – mondta beszédében Faragó Péter RMDSZ-képviselő, aki mind az egykori iskolaigazgatók emlékezéseinél, mind a misén, tanévnyitón a pécskaiak körében volt. Elmondta még, hogy ebben az épületben mindig kivételes pedagógusok dolgoztak, akiknek sosem volt könnyű feladatuk, és nincs a mai napig. 1989 előtt a hatalom kötött béklyót az alkotó kezekre, most pedig sajnos a szűkös pénzforrások fékezik a tanárok, diákok terveit, még akkor is, ha az RMDSZ és a helyi polgármesteri hivatal közösen megpróbálja a legjobb feltételeket teremteni a tanuláshoz, oktatáshoz. Végezetül a pedagógusoknak erőt, türelmet és kitartást kívánt a munkájukhoz, a diákoknak pedig sok jó jegyet és még több kellemes élményt, de megjegyezte, reméli, hogy a 2011-es tanévnyitó is emlékezetes lesz, mert együtt ünnepelhetik az iskola névadását.

Király András oktatási államtitkár a tanárok felelősségéről beszélt, kijelentette, hogy a szenátusban lévő oktatási törvénytervezet biztosan jó lesz, s hangsúlyozta, hogy a tanévnyitó piros betűs ünnepnek számít. Kiemelte, hogy Pécska az aradi magyar oktatásban kiemelt és fontos helyen van, méltó kezekbe kerültek a hagyományok, majd sikereket, és örömöket kívánt mindenkinek, különösen az elsősöknek.

Ezt követően Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes értékelte a pécskai pedagógusok munkáját, s elmondta, hogy a város referenciának számít az Arad megyei oktatás palettáján.

Végül, de nem utolsó sorban Antal Péter polgármester beszélt románul és magyarul az egybegyűlteknek, és derültséget keltett, amikor megjegyezte, szeretne segítség nélkül eljönni az iskolaépület fennállásának 150. élvfordulójára is, amikor ő 88 éves lesz.

Miután az elsősök rövid versekkel köszöntötték a vendégeket, bemutatkozva ezzel az iskola közösségének, Bacsilla Sándor igazgató már gyakorlatias kérdéseket ismertetett, amikor felsorolta az osztályfőnököket, közölte a hétfői munkarendet.

Játék, szórakozás

Mint minden alkalommal, Bacsilla Sándor igyekszik emlékezetessé tenni az Iskolanapot, ezért rendszeresen, titokban meglepetés-vendégeket hív meg. Akiknek kilétéről csupán néhány beavatott személy tud.

Addig azonban, amíg a meglepetés-vendégek tegnap este színpadra léptek, még két fontos programra került sor: kispályás labdarúgó meccsekre és az óvodások, iskolások, műsorára. A Lipták Márton testnevelő tanár által irányított focibajnokság végül, vendéggyerekek hiányában csak „házi” lett, a meccseket viszont, Antal Péter jóvoltából így is a sportcsarnokban rendezhették.

Az Iskolanap két meglepetés-vendége Maksa Zoltán humorista és Tanti Flóra, a budapesti Operaház magánénekese voltak.