Szebbnél szebb példányok a kutyakiállításon

Kutyusoknak és gazdiknak is szerencséjük volt, hogy nem kellett csuromvizesen felvonulniuk a ringben a hétvégén, szombaton és vasárnap a Maros-parti Kynológiai Parkban megszervezett nemzetközi CACIB-kutyakiállításon, illetve Transilvania kupán. 

Az eső elkerülte a résztvevőket – akik sátrakkal felszerelkezve készültek fel a legrosszabbakra –, a parkba pedig már a kora délelőtti órákban kezdtek besétálni a kíváncsi látogatók.  

Az Aradi Kutyatenyésztők Egyesületének szervezésében zajló hagyományos eseményre, az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is szép számmal érkeztek külföldről – Németországból, Csehországból, Lengyelországból, Ukrajnából, Oroszországból, Franciaországból, Ausztriából, Magyarországról, Szlovákiából, Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából, Dániából. Több mint 1300 kutyát csodálhattak meg a látogatók, de nem hiányoztak a kutyaeledelek és a különféle kutyakellékek sem. A ringekben kemény munka folyt, hazai és nemzetközi bírák pontozták a versenyzőket, mindeközben a sátrakban komoly szépítkezés (púderezés, lakkozás, tincsezés stb.) zajlott.

A versenyek közt Roberto Schill nemzetközi Allrounder (minden fajta bírálására jogosult) aradi bíró a Nyugati Jelennek elmondta, idén is kiváló példányokat vezettek fel a 70-75%-ban külföldi tulajdonosok. Pozitívumnak ítélte meg, hogy a résztvevők száma évről évre nő, ugyanakkor idén a bírók jóval kevesebb, a nemzetközi szabványoknak nem megfelelő példánnyal találkoztak.

A kiállításon nem lehetett nem megcsodálni az egyik legszebb példányt, egy Somogyi Betyár-kennel komondort, melyet az aradi származású, Magyarországon élő Talpai Melinda ifjú tenyésztő hozott el a kiállításra. Őt kérdeztük e nemes, ősi magyar fajtáról.  

− Mióta foglalkozol kutyatenyésztéssel?

− Négy évvel ezelőtt kezdtem el kutyákkal foglalkozni. Szerettünk volna egy jó házőrzőt, mivel négy hektáros területen lakunk. A szempont az volt, hogy jól őrizze a házat, de ne legyen veszélyes a saját gazdájára nézve. Ez a fajta pedig erre tökéletes. Be kell vallanom: kezdetben nem rajongtam a komondorért. A kinézete miatt, zavart, hogy nem látom a szemét, féltem, hogy milyen lesz a kontaktus vele, de miután megismertem (nem kellett hozzá fél év), teljesen beleszerettem a fajtába és azóta tenyésztem. Jelenleg hét komondorom van, s folyamatosan születnek az almok nálunk.

−  Mit javasolsz azoknak, akik szeretnének komondort tartani? Hogyan jellemeznéd a fajtát?

− Mindenképpen nagy területet kell neki biztosítani. Gyerekek mellé kifejezettem ajánlom, mert imádja őket. A komondor kiegyensúlyozott idegrendszerű, nyugodt, nem labilis kutya, ha elkezd ugatni, annak mindig oka van, tehát nem egy csaholós fajta. Nagyon tudja védeni a területét és akkor ugat, amikor valami problémát észlel.

− Mit kell tudni a kutyatenyésztői munkádról?

− Nem könnyű, mert az embert az örömök mellett mindig érik csalódások is; egy verseny van, amikor sikerül, van, amikor nem. A komondor gondozása nagyon sok munkát nem igényel, mint ahogy azt első ránézésre hinnénk, mert egyéves koráig a szőréhez hozzá sem kell nyúlni (nem is szabad). Egyéves kora után a szőrét tincsekre kell szedni és utána időnként, ahogy kéri, vagy kiállítás előtt újra föl kell tépni.

− Meg lehet-e élni kutyatenyésztésből?

− Megélhetésként nem ajánlom, ez inkább egy drága hobbi egyelőre. Aki azonban elér egy bizonyos szintet ebben a szakmában (amire mi is törekszünk), már lehet megélhetésről beszélni.

− Nagyon sok helyről érdeklődnek a komondoraid iránt. Több országba is vittek kölyköket tőled…

− Szerte a világban vannak Somogyi Betyárok, Romániában is van belőlük. Van a fajtából Németországban, Hollandiában, Mexikóban, küldtem már ki komondort Argentínába, fedeztetésből visszakapott kiskutyát küldtem Bangkokba, Thaiföldre, úgyhogy hála Istennek sikerül népszerűsíteni a fajtát a világban. Különlegességnek számít, azért van rá igény.

− Mi a véleményed az aradi kiállításról?

− Nekem külön öröm, hogy a magyar ebtenyésztők országos elnöke bírált minket. Elsősorban ezért jöttem, mert ezt a fajtát otthon ő nem bírálja. Nekem ez megtiszteltetés volt, hogy Buksi tőle kapta meg a díjakat.