Szép hivatás a gyermeknevelés

Zsok Carla aradi születésű, gyoroki óvónő hároméves korában költözött a hegyaljai községbe, ahol a nagymamája született és lakott, de amikor az édesapja kisgyermek volt, Aradra költöztek. Amikor a nagytatája nyugdíjba vonult, visszavágyott a csendre a város zajából, ezért visszaköltöztek Gyorokra, a rokonok és barátok közelébe. A kertben szeretett foglalatoskodni, ezért a család végleg ott telepedett le. 

Carla a pedagógiai líceumot Aradon végezte, majd az Aurel Vlaicu Egyetemen diplomázott, utána interaktív pedagógia szakon mesterdiplomát is szerzett. Mivel a kisgyermekeket nagyon szereti, óvónőként dolgozik, de süteményeket is szívesen készít, olykor megrendelésre is. Szabad idejében varr, köt, de szeret festeni is. Gyorokon a Pro-Gyorok–Ma-Gyorok Egyesület által használt Magyar Ház falait is ő festette ki, méghozzá ízlésesen. Ezen túlmenően, egyik híres gyoroki bortermelő pincéjét is kifestette. A rajz- és festőtehetségét a nagytatájától és az apukájától örökölte. 1994-ben, amikor dolgozni kezdett Aradon, Pankotán és Gyorokon tanított, majd 1996-ben beindult az otthoni tanítás lehetősége, a saját lakásán oktathatta a gyermekeket. Így történt, hogy az egyik kislány, Corina, az óvodában maradt, az anyja végleg ottfelejtette. Carla hiába kereste, a munkahelyén nem találta, bejelentett lakáscímmel sem rendelkezett, ezért a gyermeket végleg gondozásba vette. Nem sokkal később, megkereste a körzeti rendőr, hogy tudassa: megkerült a gyermek anyja, akit Carla meg is keresett. Az viszont a kislány születési bizonyítványát az asztalra dobta, mondván: csinálj vele, amit akarsz, nekem nem kell, add be az árvaházba! Természetesen, nem vitte oda, hanem összeállították a szükséges iratokat. Nem vette a nevére hivatalosan, csak annyit véglegesítettek, hogy nála lakik. A leányka most 30 éves, Aradon egy magánkórházban asszisztensként dolgozik. Carla a nevelésért olyan kevés támogatást kapott, hogy egy pár cipőre sem futotta volna belőle. 2001-ben kivett az árvaházból két gyermeket, egy fiút és egy leányt, utóbbit másféléves korában vette ki, de a fiút visszavették, mert nagyon beteg volt. A leány, akit örökbefogadott a családjával mai napig tartja a kapcsolatot. Carla később a munkahelyén felmondott, elment Olaszországba dolgozni, természetesen, Corinát is vitte magával. Így maradtak együtt, közben az élettársával Olaszországba költöztek, de időközben áldott állapotba került. Hazajöttek és az árvaházból további gyermekeket vett ki. Ezzel párhuzamosan, magánóvodát is nyitott, mert szeretett volna dolgozni. Az árvaházból kivett gyermekek közül egy kislány manapság is nála lakik, csakhogy beteg, epilepsziás. Az utóbbi időben az állapota sokat javult, mert a kapott gyógyszer – amit a barátnője küld minden hónapban Párizsból – hatásosnak bizonyult, s az utóbbi időben elmúltak a komoly krízisei. Sajnos mentálisan nem egészséges, huszonöt éves korában is gyermekként gondolkodik, s ezért komoly odafigyelést igényel. Nem tudja pontosan, milyen sorsa lesz, ha már nem fog tudni gondoskodni róla, mert sajnálná olyan helyre adni, ahol szenvedne. Manapság a jelzett beteg lánynak, Alexandrának és a nagylánynak, Corinának Aradon közösen vásároltak egy panel-lakást. Alexandrán kívül a saját lánya, a 23 éves Davina tartozik a családhoz, ő Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen utolsó éves a bűnüldözés–pszichológia karon, ahol mesteri vizsgára készül.

Carla óvónőként dolgozik Lippán, naponta ingázik Gyorokról. Alexandra, Corina és a legkisebb lány, Davina is szépen beszél magyarul. Ők a gyoroki óvodában Varga Enikőhöz jártak, de román iskolában tanultak tovább. 

A kérdésre, hogy hogyan viszonyul a nevelt gyermekeihez, illetve az óvodában a kicsinyekhez, Carla elmondta: gyermekkora óta szereti, most is odavan a gyermekekért. Kiskorában a babákat babusgatta, most minden gyermeket imád. Már hatodik osztályos korában eldöntötte: óvónő lesz. Érzi, hogy a kicsinyek is szeretik, mert azzal együtt, hogy némi szigorral kell oktatni őket, amikor tehetik, hozzábújnak vagy megsimogatják, rajzokkal kedveskednek neki. Egyik kisfiúval csak némi szigorral lehet bánni, de mielőtt hazamegy, hozzábújik mondván: megbüntettél, de azért én szeretlek. Nem véletlenül hízelegnek a gyermekek, mert sok helyen rövidre zárják a törődést, a szeretetet. A gyermeknek odaadják a mobiltelefont, hogy játsszon vele, addig se kell vele foglalkozni. A törődést a gyermekek szeretettel hálálják meg. Corina édesanyja is azt javasolta, hogy adja be az árvaházba, de arra Carla nem lett volna képes. Nem bánja a neveltlányára fordított időt és fáradságot, hiszen Corina mesteri fokozatot szerzett az Aurel Vlaicu Egyetemen, párhuzamosan a nővérképzéssel, amit nagyon szeret. Az otthoni szeretet továbbra is jó támasz számára. Együtt vásároltak neki lakást és használt autót, így a nagybetűs életet sem kell hátrányos helyzetből kezdenie. 

Carla úgy érzi: a gyermeknevelés elhivatás számára, de a közösségi élet is nagyon fontos. A Pro Ghioroc–Ma Gyorok Egyesület oszlopos tagja, jelenleg közös tábort szerveznek a gyoroki és a battonyai gyermekek számára Varga Enikő óvónővel Gyorokon, a Magyar Házban. A településen elfogadják, becsülik, ismerik az egész családját, már csak azért is, mert jó néhány évig magánóvodát működtetett a saját otthonában. 
A továbbiakban is a kicsinyekkel szeretne foglalkozni, mert tudja: a gyermekeknek nincs szükségük nagy dolgokra ahhoz, hogy boldogok legyenek. Ők a felnőttek jelenlétére, figyelmükre, és a szeretetükre vágynak. Az óvodában tiszta szívből azt próbálják pótolni, amit otthon a szülőknek nem sikerül megosztani a gyermekeikkel – vallja Zsok Carla óvónő.