Szerényen, de töretlen életkedvvel

Mint az utóbbi években rendszeresen, karácsony előtt a Katalin Egyesület munkatársai tartós élelmiszer csomagokkal, édességekkel, ruhaneművel idén is felkeresték Arad megyében a magyar, hátrányos helyzetű nagycsaládokat. 

A gazdasági világválság dacára, ezúttal gondtalanul vásárolhattak be, hiszen Éder Enikő és az Aradi Kamaraszínház vezetőségének a jóvoltából szép összeg kerekedett ki a jótékonysági estnek a nagycsaládok támogatására felajánlottakból. A jelzett felajánláson kívül többen adományoztak a nagycsaládok megsegítésére pénzösszegeket, illetve több mint 20 cipődoboz, ajándékcsomag gyűlt össze számukra az RMDSZ-székházban, valamint az arad-belvárosi katolikus parókián. Itt a Karizmatikus Közösség tagjai idén is csomagokat készítettek, de pénzt is adományoztak. Ugyancsak nagy segítségnek számított, hogy Majláthfalvára, illetve Ménesre segítőkész emberek közreműködésével jutottak el a csomagok. A felkeresett 23 nagycsaládnak a nyilvántartásban összesen 122 gyermeke szerepelt. Amint azonban néhány helyen kiderült, a családok nem tétlenkedtek, ugyanis húsvét óta 4-gyel szaporodott gyermekeiknek az összlétszáma.

Hála a gondoskodásért

Kisszentmiklóson a 8 gyermekes Bagi Vandana hálás szavakkal köszönte meg a Jó Atyának, amiért egész évben gondoskodott róluk. Az Úr nevében ugyanis kapott egy 80 kilós disznót egy spanyolországi támogatótól, ezért az ünnepekre nem szűkölködtek. Hasonlóképpen hálálkodott Vandana húga, az immár 5 gyermekes Margit is, aki egy fél disznót kapott a spanyoltól. Utóbbiak húsvét óta megszaporodtak Gyuszikával.

Nem szűkölködnek?

Zimándközön, Szabó Katalin és nővére, Gurobics Angéla portájára reggel 9 óra tájban a láncon acsarkodó 3, illetve az 1 szabadon csaholó házőrzőtől nehezen lehet bejutni. Hosszas kiáltozás után mégis előkerült Szabó Katalin, aki 3 kiskorú gyermeket nevel egyedül, 264 lej szociális támogatásból. A nővére, Angéla még Katalinnál is nehezebben kerül elő a viharvert hajlékból. Ő 6 gyermeket nevel, a férje Szentleányfalván, egy idős embernél napszámban dolgozik. Állítása szerint, mindenük megvan, semmiben nem szenvednek hiányt, noha a ház elé dobálva, néhány nyers gally képezheti a tüzelő-tartalékot.

Idén könnyebben

Erdőhegyen Zleockiéknál karácsony előtt nagyban folytak az előkészületek. Csíger Ibolya és gyermekei már feldíszítették a karácsonyfát, de a töltött káposztához is hozzáfogott, miközben hazavárta a Temesváron tanuló legnagyobb fiát. Az anya szerint volt miből készíteni, hiszen mindkét apa dolgozik. Igaz, Ferencet, az idősebbiket tavaly komoly baleset érte, de felépült, a derekát Vékás János tette helyre. A fiatalabbik apa is napszámba jár, tehát viszonylag gondtalanul várták a szeretet ünnepét.

Dobiék költözni készülnek

Feketegyarmatra nem kis izgalommal érkeztek a segélyszállítók, akik a Dobi család hajléka miatt aggódtak. Nem csoda, hiszen már évek óta életveszélyes állapotban van: a homlokzat helyén egy hatalmas lyuk tátong, a padláson akadálytalanul fúj át a szél, a falak annyira szétmállottak, hogy több helyen kétujjnyi repedés éktelenkedik rajtuk. Mivel a bejárati ajtó hiányzó üvegszemén át gyakorolt hallózásra semmiféle válasz nem érkezett, aláírás ellenében a szomszédnál hagyták a csomagokat. Az úton visszafelé azonban találkoztak Salka Máriával, aki a legkisbbik leánnyal, Gabriellával éppen a karácsonyi ünnepségről tért haza. Az anya szerint idén könnyebben élnek, mivel a nagyfiú, Jani rendszeresen dolgozik egy helybeli vállalkozónál. Hogy mi lesz az évek óta elodázott házfelújítással? Salka Mária szerint húsvétkor már nem találkozunk itt, mert Vadászon meg akarják vásárolni az ott élő leányának a házát, az ittenit viszont el akarják adni. Ha mégsem sikerülne, lebontják, hogy az építőanyagot Vadászon használják fel.

Szükség

Ha valakik, hát Simonyifalván Ötvös Jolánék, vagyis az elhunyt Metz János élettársa, leánya és 5 unokája igen szerény körülmények között várták a karácsonyt. Az idősebbik Jolán egy kevés töltött káposztát főzött, sütött valami kalácsot. Heten kuporogtak a sötét konyhában, ahol a mennyezetről lógó két villanydrót, illetve a pislákoló karácsonyfadísz jelezte a villanyáram létét. A piciny ablakon beszivárgó derengésben alig lehetett felismerni a bennlévőket. Akik közül a legnagyobb fiú bizonyult a legszemesebbnek, hiszen a jókora csomagból kikapta az összes csokoládét a két csomag szaloncukorral együtt, majd elfutott a testvérkék visítása közepette. Hosszas rábeszélés eredményeként azonban a csokoládékat elosztotta a testvérei között, míg a szaloncukrot az anyjának adta. A gyermekek anyja, a fiatalabbik Jolán azon panaszkodott, hogy 7-en 400 lejből kénytelenek tengődni, miközben a borosjenői kábelgyárba nem vették fel dolgozni. Gyulán viszont nem óhajt újra munkát vállalni, mert onnan tavaly egy gyerekkel tért haza, akit viszont az aradi gyermekotthonban volt kénytelen hagyni. Ott legalább nem szűkölködik, mint itthon tenné...

Perspektívák

Ugyancsak Simonyifalván, a 7 gyermekes Gazsó Imre családja nem éhezik, mivel az anya, Mészáros Mária – aki februárra várja a 8. gyermekét – szülei disznót vágtak, nekik is adtak kóstolót. Gazsó Imre pillanatnyilag munkanélküli, de új évtől felveszik a Delphibe dolgozni, tehát vannak perspektívák. Addig azonban ki kell húzniuk valahogy a gyermekek után járó, összesen 200 lej állami támogatásból. A legnagyobbik leány, Andrea most nyolcadikos. Kisjenőn szeretné a tanulmányait folytatni, ahol a fodrászattal kíván közelebbről megismerkedni. A gyermekek közül az ötödikes Annabella tanul a legjobban, aki gitárórákra is eljár, tehát a családnak vannak persepktívái.

Kinnlevőségek reményében

Aradon a 11 gyermekes Feier család egyike azon nagycsaládoknak, akik szerényen ugyan, de megállnak a saját lábukon. Azért, mert a férjnek asztalos műhelye van, ahol a nagyobbacska fiúkat is befogja a munkára, az életre neveli őket. Karácsonykor azonban nagyon számítottak a 10 gyermek oktatási támogatására, ami egyre késik. Szerencsére, a nagymamának kézbesítették a 400 lejes nyugdíját, ami pillanatok alatt elfogyott. Mivel tehenet, sertéseket, tyúkokat tartanak, élelemben nem szenvednek hiányt, nagy gondot okoz azonban, hogy a férj által végzett, közel 5000 lej értékű munkát nem fizették ki. Élelemben nem szűkölködnek, az ajándékozás azonban visszafogottabban történt.

Töretlen gyermekáldás

Nagyiratoson a 8 gyermekesnek tudott Horváth családba novemberben érkezett az új családtag, Krisztina, akire szombaton délelőtt a 14 éves Andris, a 6 éves Roland, illetve a 4 éves Kinga vigyázott, miközben az újszülött gondtalanul aludt az ágyon. Az anyának ugyanis Aradon volt dolga, az apa, József szokásos munkájával, a favágással foglalkozott. Miután Andris megígérte, hogy a csokoládékat elosztja a testvérei között, ráadásul a szaloncukor csomagokat is az anyjának adja, elmondta: estére várták az angyalkát, és bizonyára elegendő élelem is került az asztalra.

Újabb összefogás szükséges

Idei segélyszállító utunk legnagyobb meglepetése a nagyiratosi Berzán családnál ért, ahol a negyvenes éveiben járó asszonyka kissé restelkedve vallotta be: májusban megszületett a negyedik gyermeke Ádám. Ami örömteli esemény, csakhogy a férje, István továbbra is betegnyugdíjas, miközben néhány évvel ezelőtt, a Nyugati Jelen kezdeményezésére, Kiss István akkori alpolgármester vezetésével nagyiratosi önkéntesek megjavították a beszakadásra ítélt háztetőt. Mostanság a házfal került veszélybe. Olyannyira, hogy a kívülről átázott, alaposan megroggyant falat karókkal kellett kitámasztani, fóliával szükséges megóvni a nedvességtől, ami a végét jelentheti. Ha Berzánék háza megéri a tavaszt, egy újabb összefogásra lesz szükség a megmentéséhez, mivel a család önerőből erre valószínűleg nem lesz képes.

Köszönet

Amint a körképünkből is kiderül, a gazdasági világválság negatív megnyilvánulásai ellenére, a segítőszándék, a nemes lelkű adakozás nem szűnt meg, hiszen az Önök adományai jóvoltából egy-egy nagycsalád több mint 15 kilós, 100 lejnél jóval értékesebb élelmiszercsomagot, továbbá ruhaneművel, édességekkel, játékokkal telt karácsonyi ajándékcsomagoknak örülhetett. Az életkedvük sem hanyatlott az elmúlt időben. Hogy a többségüknek a karácsony ünnepiesebbé, emlékezetesebbé válhatott, a támogatóknak tulajdonítható, amiért köszönet jár mindnyájuknak.