Szeretet, helytállás és nyitás

A szeretetparancs megélésére, munkára, helytállásra biztatott Böjte Csaba ferences atya a szeptember 20-án tartott dévai tanévnyitó szentmisén.

Egy római konferenciáról hazatérve, ahol az utcán élő emberek gondozását vállaló szerzetesek osztották meg tapasztalataikat, Csaba atya elmondta: megrendült lélekkel hallgatta végig az Afrikából, Ázsiából érkező szerzetes társak beszámolóit. – Szinte hihetetlen volt számomra, hogy Szenegálban manapság is több mint 300 000 gyermek él rabszolgasorsban. Ha nem bírják az iramot, akár agyon is verik őket. Kongóban 12 éves lányokat erőszakolnak meg, utcára kerülnek, prostituálódnak. Kenyában 250 000 család él az utcákon. De nagyon nehéz a helyzet Pakisztánban is és számos más afrikai, ázsiai országban. A szerzetesek beszámolói durva erőszakról, gyermek- és szervkereskedelemről szóltak. És ami még szomorúbb, hogy ezeknek az elesett, szenvedő gyermekeknek, fiataloknak, családoknak senki sem nyújt segítő kezet. Csupán a terroristák ígérnek nekik jobb jövőt, és a szegények vakon követik őket. Jólétünkbe begubózva hányszor gondolunk ezekre az emberekre? – tette fel a kérdést Csaba testvér, rámutatva arra, hogy a Föld lakossága 95 százalékának jóval kevesebb jólét jut, mint például az alacsony bérből élő hazai pedagógusoknak. Meg tudjuk-e becsülni jólétünket? Képesek vagyunk-e megosztani javainkat? Képesek vagyunk-e dolgozni azért, hogy jobb legyen az emberiség jövője? – kérdezte a ferences szerzetes. – Európának hosszú békeidő adatott meg. De ez nem hozta meg a lelki békét és összefogást. Irigység és önzés lett úrrá az embereken. Ideje lenne nekigyürkőzni, és komolyan dolgozni, megnyitni a szíveinket, megosztani a javainkat. Bölcsen gazdálkodni a ránk bízottakkal. Isten soha nem bíz ránk olyan feladatot, amit ne tudnánk megoldani. De helyt kell állnunk: a tanárnak úgy kell tanítania, hogy eredménye legyen a munkájának, a nevelőnek, szülőnek oda kell állnia a gyermek mellé, hogy bíztassa, támogassa, vezesse. A gyermekeknek, fiataloknak tanulni és dolgozni kell, hogy erősödjenek, megedződjenek, képesek legyenek megélni egy változó világban – mondta Csaba atya. Majd történelmi példákat említve mutatott rá: az önmagával elfoglalt jóléti társadalmakat már számtalanszor elsöpörte a szegénységben sínylődő tömeg. Napjainkban egy világméretű forradalom van kitörőben. Ezt a zűrzavart azonban sem kerítésekkel, sem fegyverekkel nem lehet helyreállítani. Csupán szeretettel, jósággal, nyitottsággal. – A megkeseredett tömegek agresszivitással, erőszakkal közelednek felénk. A bezárkózás nem megoldás. Nekünk kell elindulnunk feléjük, és megmutatni a szeretetet – mondta Csaba atya, munkára, tanulásra, kitartásra biztatva az új tanév küszöbén is a diákokat, tanárokat, szülőket, nevelőket. Majd Isten áldását kérte mindannyiuk életére, munkájára, hogy békés és eredményes legyen az iskolai esztendő.