Szeretnék remek csapatot kovácsolni osztályom közösségéből

Pap Anabella idén nyáron sikerrel pályázta meg a Kisiratosi Általános Iskola egyik megüresedett magyar tanítói állását. Ebből az alkalomból kértem fel egy rövid beszélgetésre.

– Aradon születtem 1998. január 5-én. Édesanyám Papp Krisztina lakatos, édesapám Papp Laszló esztergályos.

– Hol végezte tanulmányait?

– Az általános iskolát az Aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban végeztem, a középiskolát szintén a Csikyben közgazdasági szakprofilú osztályban. Az Aradi Aurel Vlaicu Tudományegyetemen óvónői és tanítói oklevelet szereztem, jelenleg mesterfokozatra járok.

– Voltak-e kedvenc tanárai, akiktől úgy érzi, sokat tanult?

– Minden tanáromat nagyon szerettem, mert felkészülten és empatikusan tanítottak. Kedvencem mégis Rudolf Ágnes magyar nyelv- és irodalom szakos tanárnő volt. Őt nemcsak azért szerettem, mert színesen és leleményesen adta elő az irodalmat, hanem azért is, mert kitűnő osztályfőnök volt. Minden jó tulajdonsággal rendelkezett, amivel egy tanárnak rendelkeznie kell. Szívélyessége, kedvessége, jósága sokunk számára követendő példa maradt.

– Milyen kellemes emlékei vannak?

– Kisiskolás koromban mesevetélkedőn vettünk részt és eljutottunk vele az országos szakaszra. Másik kellemes emlékem az, hogy IX–XII. osztályos koromban fotóversenyen értem el jelentős eredményt.

–  Miért döntött a pedagógusi pálya mellett?

– Azért, mert rendkívül szeretem a kisdiákokat. Szeretnék a példaképük lenni.

– Volt-e a rokonságában olyan, aki szintén az oktató-nevelő pályát választotta?

– Egyetlen pedagógus rokonom van, Hallay Erzsébet óvónő.

– Ha megjelenne egy közősségben, mit mondana el magáról?

– Visszahúzódó, szégyenlős, zárkózott ember vagyok. Keveset beszélek, nem szeretek a társaság középpontja lenni. Ettől függetlenül kedves vagyok, megértő, odafigyelő és körültekintő.

– Tagja-e valamelyik gyülekezeti közösségnek?

– Hívő katolikus vagyok. Az arad-belvarosi katolikus templomba járok rendszeresen.

– Politikai tevékenységet folytat-e?

– Nem vagyok tagja egyetlen politikai pártnak sem, apolitikus vagyok.

– Szabadidejében mivel foglalkozik?

– Olvasással, TV-nézéssel, sétával, kirándulással. Emellett nagyon szeretek állatokkal foglalkozni.

– Vannak-e példaképei?

– Mindössze két példaképem van: egyik édesanyám, másik édesapám! Azért szeretem őket, mert mindig helyes útra terelnek.

– Szereti-e a művészeteket?

– Az irodalmat szeretem, a szavak művészetét. Kedvenc költőm Petőfi Sándor, kedvenc prózaíróm Mikszáth Kálmán és Móra Ferenc.

– Ars pedagogicát kialakított-e már?

– Még túlságosan fiatal vagyok ahhoz, hogy ars pedagogicám legyen. Csupán annyit tudok elmondani, hogy előkészítő osztályos diákjaimat szeretném nagy-nagy szeretetben nevelni. Ahogy az író mondja: „Gyermekekhez lehajoltam, / A szívemhez felemeltem / szeretetre így neveltem.”

– Meséljen az első munkanapjáról!

– Kíváncsian indultam el Kisiratosra, de már az első napom kitűnően sikerült. Igazgatónőm, Almási Zsuzsanna kedvesen fogadott, végigvezetett az egész iskolán, minden kollégát, minden termet bemutatott. Társaim segítőkészeknek mutatkoznak, az idősebbek felajánlották segítségüket.

– Milyen gondokat vet fel Kisiratoson a koronavírus-járvány?

– Nekem, aki az iskola legkisebb diákjait tanítom, eléggé nagy a keresztem. Nem lehet ugyanis diákjaim kezét megfogni, pedig az fontos lenne nekik a vonalak és a számok írásának az oktatásában. Még egy ceruzát sem adhatok át nekik, mert a vírus szempontjából ez is kockázatos lehet. Nem közelíthetem meg őket, nem játszhatok velük. Nagyon visszafogottnak kell lennem.

– Milyen célkitűzésekkel indul el a pedagógusi pályán?

– Tanulmányaimat illetően szeretném elvégezni a mesterfokozatot és letenni a véglegesítő vizsgát. Ami gyermekeimet illeti, szeretnék remek csapatot kovácsolni osztályom közösségéből.

– Isten segítse elképzelésében!

Regéczy Szabina Perle