Szervizcsavar

Nemrég, ebben a kánikulai időben volt egy mediációs ügyem. Kliensem, Lezsák Erzsébet azt panaszolta, hogy június elején elromlott a lakásában a még garancia időben lévő légkondicionáló berendezés. 

A nagy nehezen kiérkező szakember hamar megállapította, hogy a folyamatos rezgéstől kifolyt a készülékből a freon, ezért nem működik. Hosszú heteken át hiába várták a szerelőket. Számtalanszor reklamáltak a garancia szerviz székhelyén, Újaradon, a fogyasztóvédelemnél is, de sehogy sem sikerül kicsábítani a javítókat. Végül is július 11-én, a lassan kibírhatatlanná váló hőség miatt, saját költségen elvégeztették a javítást: 25 percig tartott és 200 lejbe került!

Még el sem kezdtem ebben az ügyben a vizsgálódást, amikor saját bőrömön tapasztalhattam a kapitalista rendszer csökevényeit, úgy, ahogyan azt nálunk értelmezik!

Elromlott az aragázunk. Egyik vasárnap sokáig sütött a feleségem, órákig használta a lernit. El is készült a sült és a sütemény, viszont meglepve tapasztaltuk, hogy nem tudjuk elzárni a gázt. A sürgősen kihívott szerelő azt mondta, a nagy melegtől megnőtt a vezetékekben a gáz nyomása, és túlmelegedett a csap. Leszerelte, de nem tudta megjavítani. Így másnap már nem mediátorként, hanem kliensként mentem az újaradi garanciás és cégreprezentációs kirendeltségbe. Megrendeltem az új csapot, ami a felszereléssel együtt majdnem 600 lejbe került volna. (900 lejért lehet kapni nagyon szép és modern aragáz tűzhelyet.). De ez még nem minden, arra is figyelmeztettek, hogy előleget kell fizetnem, és hogy kb. 3 hét múlva érkezik meg az alkatrész. Miközben ezt közölték velem, én meg telefonáltam a feleségemnek, hogy mitévő legyek, két kliens lépett az üzletbe. Mind a kettő csúnyán veszekedett az eladókkal, amiatt, hogy már hetek óta várnak vagy az alkatrészre vagy a szerelőkre. Követelték, hívják a főnököt, de azt mondták nekik, olyan nincs.

Végül mégis feladtam a rendelést, de közben utána néztem az interneten is, hátha okosabb leszek. Felvettem a kapcsolatot a magyar kirendeltséggel is, és ott is meglepetés ért – ezúttal kellemesebb. Fél áron megkapható az a csap és egy héten belül meglesz. Pesten élő barátomat kértem meg az ügylet lebonyolítására: megrendelte és egy hét alatt meg is kapta az alkatrészt. Az ottani üzletben azt is elmondták, hogy az ominózus alkatrészt Romániában, Szatmárnémetiben (!!!) gyártják, de ők is csak a németországi raktáron keresztül tudják megszerezni.

Azt még elfelejtettem, hogy amikor az eset történt, igaz elzártam a vezetéken a csapot, de kihívtuk az EO-N gaz sürgősségi munkacsoportját. Gondoltam lehet, hogy azok vasárnap is ki tudják javítani a hibát, de ráfáztam erre a próbálkozásra is. Megérkezett a csapat igen gyorsan, de ugyanolyan gyorsan el is ment: bedugaszolták a vezetéki csapot és lepecsételték. Majd a kezembe nyomtak egy listát azokkal a cégekkel, amelyeknek van engedéllyel rendelkező szerelőjük. Azok közül hívjak valakit megjavítani a gáztűzhelyt, mert ők csak azután jönnek levenni a pecsétet.

Közben a pesti út is hosszadalmasnak tűnt és a végén azt tettük, amire a kapitalista rendszer végül is a szó szoros értelmében rákényszerített bennünket: új aragázt vásároltunk, az a régi, négyéves pedig jó lesz falura. Kell az oda, ha majd a jelenleg is használatban lévő 25 éves régi aragáz úgy majd 20 év múlva felmondja a szolgálatot.

Erre akkor jöttem rá, amikor nagy nehezen sikerült engedélyezett szerelőt találni, (a kapott listán szereplő első tíz cég közül csak kettő válaszolt hívásunkra, s azok is olyan árat kértek, hogy elment tőlük a kedvünk). Neki azt mondtam, míg munka közben beszélgettem vele: No, reméljük ez majd tart vagy tíz évig. Amire ő, egykedvűen azt válaszolta: nem úgy vannak ezek csinálva, hogy sokáig tartsanak, az a divat már elmúlt, a mai kapitalista rendszer logikája az, hogy tetszetős, a szemet megnyerő, esetleg okos gépeket gyártsanak. Az nem cél, hogy sokáig is tartsanak, mert akkor ki vásárolna újat?! De így, ha itt-ott hamar elromlik, ráadásul a javítás már garanciaidőben is problémás és hosszadalmas, gyakrabban vesznek új gépet az emberek. (Régen úgy nevezték, hogy tartós használati cikk!, de hol van az már?) S a gyártónak, kereskedőnek egyaránt az a célja, hogy minél többet eladjon, s ezért mindent latba is vetnek.

Ez van, ezt kell szeretni! De egyáltalán a vásárló tehet valamit ellene?! A tapasztaltak azt mutatják, hogy nem sokat. Figyeljünk még jobban oda vásárláskor, elejétől végig olvassuk át a garanciaszerződést (az apró betűs részeket is!). És persze vigyázzunk jobban háztartási gépeinkre. Ne feledjük el, hogy sajnos ilyesmi is megeshet velünk, és valahogy meg kell oldanunk az ilyen problémákat is.

U.i. Amikor az új aragázt vettük, elmondtam az eladónak a fenti esetet. Rezignáltan panaszolta, hogy nekik is nagyon sok gondot okoznak az elromlott gépek. Mert ugye a vevők előbb őket (a vásárlási helyet) keresik fel és a szerviz miatt is velük veszekszenek.

Jankó András mediátor