Szerzetesi elvonultságban

Rákóczi élete utóbbi 15 évében XIV. Lajos volt az a fantom, mely a realitások ellenére folyton-folyvást csalóka, veszélyes utakra hívogatta, de akinek hatalma alól a legborzasztóbb csalódások sem tudták feloldani – valóban korlátlan úr volt Rákóczi lelkén.

A Napkirály kastélyaiban lakosztályokat bocsátott rendelkezésére, eleinte évi 24 ezer tallér pensiót adott neki, majd ezt még megemelte 10 ezerrel, sőt Rákóczinak 200 ezer tallér erejéig utalványa volt a párizsi Városháza jövedelmeire is. Mindez papíron nagyúri jövedelmet tett ki, a valóságban azonban igen kevés jutott a kezéhez, s ez a kevés is majdnem egészen elmaradt a király halála után.

Rákóczi a király életének utolsó évében már alig kapott valami pénzt az államkincstártól, úgy hogy kíséretét, mely nem lévén udvaronc, alig tudta eltartani. Az elapadó udvari források pótlására emberei kártyabarlangot nyitnak.

A kártyázás és egyéb „nyilvános szerencsejáték” akkoriban nagyban járta, s az volt a híre, hogy Rákóczinak évenként 40 ezer livres jövedelmet hoz a kártyapénz. Ha tilos szerencsejáték miatt felelősségre vonták a társaságot, közölték, hogy uruk, Rákóczi herceg megbízásából tartják fenn a játékbarlangot, akinek ez meg van engedve. Ha a rendőrfőnök elítélte őket, maga a király engedte el büntetésüket.

Mivel az erdélyi fejedelem bérházát erdélyi háznak nevezték, így a kártyabarlangnak is Hotel de Transsylvanie lett a neve. Erdélyország neve most szerencselovagok és félvilági hölgyek reményeinek vált cégérévé.  

A fejedelem politikai törekvései kevés biztatással, és még kevesebb eredménnyel jártak, XIV. Lajos halálával pedig teljesen kátyúba fulladtak. Ráeszmélt, hogy a francia udvar nem áll mellette, hogy minden erőfeszítése hiábavaló volt.

Az imént még daliás, viruló ember, most, élete derekán egyszeriben megöregedett. Magányra vágyódott. Nem kívánta az imént még annyira kedvelt társaságot, félre akart vonulni ettől a zajos, csak mulatozásokban, léhaságokban örömet és kedvet lelő világtól. 

1715 áprilisában a Párizstól 23 kilométerre, a Yerres falu melletti Grosbois kamalduli kolostorban bérelt házat magának, ahova először időlegesen, majd XIV. Lajos halála után állandó jelleggel vonult vissza.

Itt születnek meg a fejedelem legjelentősebb művei: az Emlékiratok és a Vallomások.

Bár Rákóczi Grobois-i magányát vallásos ájtatosságok, belső önvizsgálat, írás és vadászatok töltik ki, visszavonulása nem jelentette, hogy teljesen elszakadt a politikai élettől. Elsősorban lengyel és törökországi ügynökein keresztül tájékozódik. Alapmotívuma továbbra is a munkálkodás a soha el nem hagyott eszményért: édes hazája függetlenségéért, s ugyanakkor tudja, hogyha csak egy kicsit is megváltozik a politikai széljárás, Franciaország nem fog habozni megszabadulni tőle. Már 1716 elején, a badeni béke első pontjára hivatkozva, a bécsi követ Rákóczi és társainak Franciaországból való kiutasítását követeli. Ekkor még Bécsnek az általános politikai helyzet nem kedvezett: közeli kilátásban volt az osztrák – török háború, amitől a franciák titokban sok mindent reméltek, s így nem óhajtottak Rákócziról és bujdosótársairól pont most lemondani, mikor talán ismét hasznukat vehetnék.

Közben tényleg bekövetkezett a háború, s mivel Rákóczi és a török Porta is ennek kapcsán sokat remélt egymástól (Rákóczi: a függetlenségi harc újra felélesztését, a Porta pedig segítséget rettegett ellenségével, Savoyai Jenő zseniális hadvezérrel szembeni hadjáratban), hamarosan létrejött közöttük a megállapodás, s Rákóczi újra elindult a csalóka remény ködképei után. Augusztusban határozta el magát a háborúban való személyes részvételre a törökök oldalán, akkor, amikor Savoyai Jenő a belgrádi csatában tönkreverte az oszmánokat, s ezzel minden eldőlt – de ő erről nem értesült.

 Szeptemberben Marseille-ben tengerre szállt, és mire dagadó vitorlákkal és  reményekkel október 10-én megérkezett Gallipoliba, már egy magatehetetlen Törökország földjére lépett, ahonnan számára már nem volt visszaút. 

                                                                             Szerkesztette: Murvai Miklós

o0o

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Aradi Szervezete 2019. szeptember 24-én, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja a II. Rákóczi Ferenc-emlékév második előadását.

„A vagyok a ki voltam, és a leszek, a ki vagyok” címmel, Mikes Kelemen Törökországi leveleit bemutató, videóvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadás meghívott előadója Nagy Gizella, nyugalmazott, Ezüstgyopár-díjas magyar nyelv- és irodalom tanár.

Közreműködik: Tóthpál Eszter. Házigazda: Murvai Miklós.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!