Sziszifuszi munka, a mi bőrünkre

Talán már azt hiszi a Kedves Olvasó, hogy vesszőparipámmá vált az Arad–Nagyvárad közúti főúton zajló kilátástalan felújítás. Melynek során immár harmadik éve, a szemünk láttára folyik a nyugdíj- és bércsökkentések, forgalmiadó-emelés árán kínkeservesen begyűlő közpénzeknek a herdálása. Évek óta tétlen szemlélői vagyunk a számtalanszor leöntött, lehengerelt, majd néhány nap múlva felgyalult és elszállított „aszfaltozásnak”, az utóbbi időben viszont egyre nyugtalanítóbb jelenségek tapasztalhatók az útépítés háza táján. Az út mentén ugyanis teljes mértékben hiányzik a leállósáv, ezért az esetleges gumidefekt elhárítását a száguldó kamionok kerekei mellett leszünk kénytelenek elvégezni, életveszély közepette. Sok helyen annyi aszfaltréteget hengereltek az útra, hogy az akár méternyit is megemelkedett, tehát a véletlenül lefutó jármű menthetetlenül felborul. Hogy a bajt tetézzék, az út mellé, illetve néhány körforgalom köré két méter mély, betonozott árkot építettek, miközben a használható útsáv egyre szűkül. Mégpedig azért, mert az egymásra öntött aszfaltrétegek szélét semmi nem rögzíti, az letörhet a súlyos járművek alatt, ezért a következő réteget néhány, de akár 20 centivel is bennebb öntik. Minden észrevétel azonban süket fülekre talál, tovább fecsérelik az általunk befizetett közpénzt, a közlekedők testi épségének a kockáztatásával.