Szüreti hagyományokat elvenítettek fel Óteleken

A népi hagyományok közül az egyik legismertebb az őszi betakarítás ünnepe, amikor a mezei, kerti munkálatokat befejezik és a termés a raktárba, kamrába kerül. Óteleken évtizedes hagyomány a Szüreti bál, melynek híre túljutott az országhatárokon és az utóbbi években egyre több magyarajkú szórakoznivágyót vonz Magyarországról és a Vajdaságból, de a környékbeli magyarlakta falvakból is, ahol ez a hagyomány már kihalt.

Az előkészítést már hetekkel korábban az óteleki Magyarul Magyarokért Egyesület tagjai vállalták el, így idejük volt a kertben termett legszebb gyümölcsöket félretenni, megszervezni és bevonni a  helybéli fiatalokból álló csőszpárokat. A szombati nap reggelén közösen hozzáfogtak a Kultúrotthon ünnepi díszítéséhez, melynek mennyezetére szőlővenyigék kerültek. A venyigékre bőségesen aggattak szőlőfürtöket, almát, körtét, paprikát, kukoricacsöveket, hiszen ez mind a termésünnepet jelképezi. A fő díszítőelem a kis- és nagykoszorú volt, gyümölcsökkel és egy-egy üveg jóféle háziborral.

Az esti órákban a vendégeket a vajdasági Maraton együttes fogadta muzsikaszóval, majd az ünnepi megnyitón felkértek két önkéntes személyt, akik elvállalták a bírói szerepet. A bál kezdetekor a szemet vonzó gyümölcsök csábitották a jelenlévőket a lopásra, de a csőszpárok nagyon vigyáztak a termésre és akit lopáson kaptak, azonnal a bíró elé állitották! A bíró kiszabta a lopott gyümölcsre vonatkozó, szimbolikus összegű bírságot, amely inkább több lopásra bíztatta a vendégeket, akik tánc közben loptak egy-egy fürt szőlőt, almát, ki mit ért. Éjfél után felszabadították a megmaradt gyümölcsöket és büntetés nélkül lehetett szedni, de a tombolahúzáson is az óteleki gazdák által felajánlott gyümölcsökkel teli ládákat és rétesnek való tököket lehetett nyerni, míg a legszerencsésebb nyerők a kis- és nagykoszorú tulajdonába jutottak.

A szép szüreti szokások felelevenítése után reggelig mulattak a bálozók a Maraton együttes zenéjére.

Molnár Géza fényképes tudósítása