Találkoztam a régi Araddal… a villamoson

Szerencsémre nem kell naponta villamoson utaznom, idegeskednem a hosszas várakozás, zsúfoltság, a kocsikba beszorult hőség, kellemetlen kísérő szagok, jelenségek miatt.

Minap azonban nem tudtam megkerülni a villamosozást. Igaz, nem volt csúcsidő, így aránylag kényelmesen utazhattam a Vlaicu negyedből a mikelakai III-as övezetig. Dolgom végeztével ismét a villamosmegállóhoz baktattam, befutott a 18-as, egy jó kinézetű német gyártmányú kocsi.

A kocsiban, a villamosvezető fülkéje fölött elhelyezett képernyőn egymást követték az utasokat untató reklámok (főként a valutaváltók, zálogházak reklámozták magukat, minden bizonnyal jó pénzt fizetve a CTP-nek). Arra lettem figyelmes, hogy fehér-feketére váltott a képernyő és – alig akartam hinni a szememnek – a régi Aradot ábrázoló képek tűntek fel a monitoron. A legtöbb képen magyar felirat. Az egykori Szabadság-tér (ma Avram Iancu), a Motoros állomás (a hegyaljai villamos évtizedekkel ezelőtt felrobbantott állomásépülete), a Petőfi utca, a Városháza, a Kultúrpalota impozáns épülete, belvárosi felvételek a színházról, a katolikus templomról, Arad főutcájáról, a Szabadság-szoborról, a régi Maros-partról…

Az utasok közül többen érdeklődéssel figyelték a felvételeket. Ismerkedtek a régi Araddal. Mindenesetre csak dicséretet érdemel az ötlet gazdája. Még a tősgyökeres aradiaknak is jóleső élmény újra látni ezeket szép régi városképeket. Az Aradra érkező turisták számára pedig mindenféle térképnél értékesebb, élvezetesebb városkalauzt jelentenek. Az idegenek is láthatják, hogy Aradnak már száz esztendővel ezelőtt is elegáns épületek, üzletek sorával gondosan kialakított mutatós, modern városközpontja volt. És gyönyörű Maros partja.