Gyermek- és ifjúkorom, az 1960–80-as évek jutnak eszembe.
Évente egyszer, a nagyvarjasi templom búcsúján, Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én a falu ünnepi ruhában volt.
Az ünnepet megelőző héten a helybéliek nagytakarítást végeztek a portájukon. Kimeszelték a házuk homlokzatát, zölddel elhúzták az utcai, feketével a belső falak alját, kifényezték az edényeiket stb.
Az ünnepnapra hazajöttek a máshol lakó leszármazottak, családtagok.
A búcsú napján – az ünnepi ebédet főző háziasszonyok kivételével – elmentek a misére.
Az ünnepi asztalt az egész család – dédszülők, nagyszülők, szülők és gyermekek – ülte körül, és fogyasztotta el az ünnepi ebédet: pálinka, kakasleves, sült hús, krumplipire, pörkölt, töltött paprika, sütemények, sör.
Ebéd után megbeszélték a család dolgait. Fogadták a betérő látogatókat.
Este a legszebb, a lányoknak az ünnepre varrt ruhájukban elmentek a bálba, ahol a falu zenekara játszott. A bálba eljöttek a szomszéd falvak fiataljai is Tornyáról, Kisvarjasról, Nagyiratosról, Szentpálról, Pécskáról.
Érződött a falu szívverése.
Ezek jelentették számunkra a falu ünnepi ruháját, és nem csupán a falu központjában összesereglett kereskedők, és meghívott előadók, ahol a fogyasztás diadalmaskodik.
Nagy István
Hozzászólások