Templombúcsú Gyorokon

2014. július 16. 17:15 (szerda) /

Két szép, megható ünnepség színhelye volt a hétvégén a gyoroki katolikus templom. Szombaton 11 órától Csergő Ervin atya tartotta ezüstmiséjét, vasárnap, a templombúcsú ünnepén Szent Donátra, a szőlőskertek, viharkárok védőszentjére emlékeztek a templomot megtöltő hívek. A 18 órakor kezdődött ünnepi szentmisére a helybeli, népviseletbe öltözött 10 pár fiatal felvezetésével ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi kanonok-plébános, ft Reinholz András radnai kanonok-plébános, ft. Király Árpád marosi főesperes, ft Balogh László arad-mikelakai plébános, ft. Ciurar János pankotai plébános, ft. Andó Attila lippai plébános, ft. Kapor János temesvár-gyárvárosi plébnános, ft. Erős Miklós gyoroki plébános és két szeminarista vonult az ünnepi díszbe öltöztetett templomba. Heredi Evelin elszavalta a Templom és iskola című költeményt.

Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok-plébános, az ünnepélyes szertartás fő celebránsa, miután köszöntötte az egybegyűlteket, azzal kezdte prédikációját: van egy érzés, ami elkísér a bölcsőtől a koporsóig, a félelem. Fél a kisgyermek, ha nem hallja az anyja szavát. Fél, ha otthagyjuk az óvodában, fél a vizsgán. Mi, felnőttek is mindig félünk valamitől: betegségtől, öregségtől. A szentírás azt javasolja, hogy tekintsünk a múltunkba, abból merítsünk erőt, merjünk szembenézni a félelmeinkkel Jézus példájára, akkor megtagadjuk őket. Nemcsak negatív félelmek vannak, hanem van jó értelemben vett félelem is. Ezt példázza az anyának a gyermeke iránti féltő gondoskodása.

Szent Donát üzenete: Isten mindig velünk, mellettünk van, bízzunk Istenben. Nem történhet meg velünk, hogy kiessünk isten kezéből. Egy súlyosan beteg pap mondta: Nem félek a haláltól, Isten csak áttesz egyik kezéből a másikba.

A szentmisén sokan járultak szentáldozáshoz. Ft. Szilvágyi Zsolt az áldás előtt örömének adott hangot a sok gyermek láttán, Isten áldását kérve rájuk. A szülőknek megköszönte, amiért gyermekeit elhozzák a templomba.

A szertartás végén ft. Erős Miklós plébános köszönetet mondott a főcelebránsnak, a közreműködött paptestvéreknek, az első szentáldozáshoz járultaknak, amiért hűségesen járnak templomba, a kórusnak a szép énekekért, mindazoknak a híveknek, akik bármivel hozzájárultak a szertartás szebbé tételéhez, majd a résztvevőket a templomkertben tartott agapéra hívta.

Az ünnepélyes szertartás nemzeti imánkkal és a pápai himnusszal zárult.

Kép és szöveg

 

Lőrincz Matild

Hozzászólások