Tervekben és tenni akarásban nincs hiány Kisiratoson

Megvárakoztattuk a Nyugati Jelenkisiratosi barátait, és nemcsak azzal, hogy mindössze most vasárnap délután kerítettünk sort a hagyományos író–olvasó találkozó idei rendezvényére, hanem azzal is, hogy elővigyázatosságból nem akartuk a visszaútra halasztani az üzemanyag-vásárlást, de a környéken csak Kürtös Mácsa felőli bejáratánál találtunk benzinkutat.

A késedelemért ezúttal is elnézést kérünk, de a fertályóra csúszás arra mindenesetre jó volt, hogy a rendezvény egyik témája adott legyen: hol tankolhatnak a kisiratosiak? A kürtösi Petrom-kút legalább fél éve zárva, és a már említett töltőállomással szemben a gépjármű-tulajdonosokaz ismertebb aradi vagy tornyai kutakat részesítik előnyben. Úgyhogy legjobb esetben is 17 kilométerről hordják a benzint és a mezőgazdasági gépekbe a gázolajat. Almási Vince kisiratosi polgármester elmondta, hogy tavaly felvették a kapcsolatot a Rompetrollal, hogy létesítsenek a községben egy üzemanyag-töltőállomást, amihez az önkormányzat biztosítana egy több mint 1400 négyzetméteres telket. A vállalat illetékeseinek tetszett az ötlet, csak azt szerették volna, hogy egy helyi vállalkozó is betársuljon – egyelőre csak idáig jutottak a tárgyalások.

Az üzemanyag-problémához kapcsolódik a tömegközlekedés helyzete. Vasútállomása nincs a településnek, az autóbusz pedig reggel háromnegyed hatkor indul Aradra, és fél négykor tér vissza a megyeszékhelyről. A lakosok szeretnék, ha lenne még egy járat, de amikor az önkormányzat ezt kérte a megyei tanácstól, azt válaszolták, hogy nem kifizetődő, mert csak 21 jegyet adott el a buszsofőr egy hónapban… A polgármester szerint ennek tízszerese utazik rendszeresen a járművön, de az utasoknak kérniük kellene a jegyet. Strandszezonban lenne különösen jó még egy menetrend szerinti járat, de amúgy is, akinek nincs autója, annak marad a kerékpár…

Még szerencse, hogy helyben sok minden el lehet intézni, mert a közintézmények mellett gyógyszertára, orvosi és fogorvosi rendelője van a településnek. Ezt a bizonyos fokú függetlenséget nevezte az elmúlt hat év – amióta újból saját közigazgatással rendelkezik Kisiratos – legfontosabb eredményének Almási Vince, hiszen a lakosok ügyes-bajos dolgaik elintézéséért nem kell Kürtösre járjanak, mint a 2004-et megelőző 36 mostoha év során.

De nagyon előreszaladtunk az időben!

A találkozón a Nyugati Jelen nevében Balta János és Pataky Lehel Zsolt szerkesztők üdvözölték a kéttucatnyit megjelentet, s velük tartott Kiss Anna, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége aradi szervezetének titkára is. vitaindítót Almási Vince tartott, emlékeztetve a jelenlévőket arra, hogy amikor közigazgatásilag Kürtöshöz tartozó falu volt Kisiratos, akár 250-en is megjelentek a falugyűléseken, és ha egy kis közmunkáról volt szó, senki nem állt félre. Manapság nehéz az ilyesmit megszervezni – sajnálta az elöljáró –, aminek az oka lehet bizonyos fokú elégedettség, de érdektelenség éppúgy. Azonban szorgalomból még most sincs hiány, amiért Almási Vince köszönetet is mondott a helybelieknek, de szeretné, ha a közügyek iránt nagyobb érdeklődést mutatnának az emberek.

Költségvetési szempontból az eddigi leggyengébb évre számít az elöljáróság. Az idei büdzsé a kétharmada a tavalyinak (ami amúgy is a fele volt a 2008-asnak), és ez meg is fog látszani a közszolgáltatásokon: a közvilágítás éjjel 1 és hajnal 4 óra között szünetelni fog, így próbálnak takarékoskodni. 12 kilométernyi utcát azért le fognak kövezni, amire 200 ezer lejt kapott a község a megyei költségvetésből, és van 120 ezer lej a leendő új lakónegyedhez elvezetni a villamos energiát. Az Európai Uniónál egymillió eurót pályázik meg Kisiratos mezőgazdasági utak kövezésére, a kormánynál pedig lobbiznak 10 kilométernyi utca leaszfaltozására, a napközi beindításához az épület felújítására, és villanyvilágításos műfüves mini-focipálya építésére – de ez utóbbiak csak tervek. Projektekből amúgy nincs hiány: ezek közé tartozik a község „felvirágoztatása” (38 ezer virágpalántát fognak szétosztani a lakosok között, hogy mindenki elültesse a háza előtt), vecsési beruházókkal tárgyalnak egy savanyító üzem beindításáról Kisiratoson, egy balatoni cég meg haltenyészetet szeretne létesíteni.

A termálfürdő sorsa is foglalkoztatja a helybelieket, de ebben nem az önkormányzat az illetékes, hanem az Agrodor társulás (lett volna vevő, de akkor nem akarták eladni). A helyhatóság terve – álma? – viszont az, hogy gyógyüdülő építéséhez találjanak egy nagybefektetőt, mert Almási szerint az idegenforgalom lendíthetné fel igazán a községet. Többen panaszkodtak, hogy a nyár második felétől elgazosodik a temető, és senki nem viseli gondját (a sírokat természetesen az elhunytak hozzátartozói gondozzák), de mint kiderült, ezzel sem azönkormányzathoz kellene fordulni, hanem az egyházhoz, de annak képviselője nem volt jelen. Szellelki József olvasónk többek között azt kérte a vezetőségtől, hogy ha lehet, biztosítsanak székházat a nyugdíjas klubnak, mire a polgármester azt válaszolta, hogy sajnos minden civil szervezetnek nem tudnak állandó helyet adni, de igyekeznek megoldást találni, addig is, a rendezvények megtartásához ingyen megkaphatják a kultúrházak egyikét. Olvasónk azt kéret lapunktól, hogy érdeklődjük meg, érnek-e még valamit a ’90-es évek eleji privatizáláskor a lakosságnak kiosztott részvények. Ennek utánajárunk, és a következő lapszámaink részletes tájékoztatást olvashatnak róla. Páll Mária kisiratosi születésű, de Aradon élő biológiatanár amiatt aggódott, hogy a környezetre veszélyes hulladékot nincs hová dobni, az emberek viszont a lebomló hulladékot is a kukába teszik. Ennek kapcsán a polgármester kijelentette: vállalja, hogy a gyógyszertárban ingyen átveszik és az aradi gyűjtőpontba szállítják a lejárt szavatosságú orvosságokat. Továbbá az is elhangzott, hogy immár a kisiratosiak is megszabadulhatnak a kiszuperl elektromos vagy elektronikai háztartási cikkektől, mert egy erre szakosodott cég elszállítja azokat, és fizetni sem kell érte.

Összességében hasznos találkozó volt, amelyen nyugdíjasok és fiatalok, értelmiségiek és munkásemberek, a képviselőtestület tagjai és az iskola pedagógusai is részt vettek. Mindnyájan abban a hiszemben álltunk fel, hogy ha feszülnek is véleménykülönbségek a felszín alatt, a kisiratosiak a köz érdekében képesek összefogni.