Több korszak, egy küldetés

A Szent László Társulat, a Julián Iskola Egyesület és a Mathias Corvinus Collegium működésének közös vonásai

„Ha a nemzeti törekvések belső természetét vizsgáljuk, csakhamar rájövünk arra, hogy e mozgalmak nem olyanok, mint a vulkanikus, hanem olyanok, mint a neptunikus természeti jelenségek. Az egyik nép nem lávaként önti el a másik által lakott nyelvterületeket hanem ott, ahol a népek közvetlenül érintkeznek, a nyelvhatáron, az erősebb nép évtizedeken, sőt századokon át faluról falura, lassankint, szinte észrevétlenül szorítja vissza a gyengébbeket. Éppen úgy, mint ahogy a folyó észrevétlenül mossa alá a partot, szemcsénkint sodorva el annak földjét.”

A fenti idézetet a Julián-egyesület egyik évi beszámolójában mondta Klebelsberg Kuno. (Tudni kell, hogy 1914–1923 között az intézmény ügyvezető igazgatója volt.)

Klebelsberg máshol elhangzott szavaival élve van valami rendkívüli abban, amikor egy intézmény nemcsak tanítani, hanem lelket formálni is akar, amikor nem csupán tudást akar adni, hanem jövőt is építeni. 

Ilyen volt a Szent László Társulat, amely 1861-ben alakult, országos hálózattá fejlődve. Alapszabályuk szerint tevékenységük célja, hogy a határon túli magyar keresztényeknek a nevelő, oktató és egyéb jótékony intézetek fölállításához és működtetéséhez segítséget nyújtson. Soha el nem évülő érdeme a Társulatnak, hogy Bukovinában és Romániában nem hagyta magukra a magyar katolikusokat, részükre papokat, tanítókat képeztetett, és megszervezte mindkét helyen a katolikus egyházi és iskolai életet. A magyar identitástudat megőrzésében egyébként a többi felekezet is kivette részét. A Társaság működését majd 100 év áldásos tevékenysége után a kommunisták megszüntették.

A Julián Egyesület 1904-ben indult útjára, hogy ott segítsen, ahol a magyar gyerekek már csak suttogva mertek anyanyelvükön beszélni. Ilyenek voltak például Szlavónia, Bosznia, Dalmácia szórványvidékei, ahol az asszimiláció nem elmélet volt, hanem mindennapi valóság. Klebelsberg Kuno irányítása alatt iskolák épültek, tanítók érkeztek, könyvek kerültek a gyerekek kezébe. Nemcsak olvasni tanítottak, hanem hinni is abban, hogy magyarnak lenni érték, és nem hátrány. Kiemelkedő érdemük, hogy 1910 és 1937 között 1165 dunai hajósnak és gyermekeiknek tartottak úgynevezett téli hajóstanfolyamot. Ebben az időszakban 227 könyvtárat létesítettek, 149 tanító, tanár folytatta ott a magyar nyelvmentő tevékenységét.

Aki alaposabban tanulmányozni akarja gróf Klebelsber Kuno munkásságát, ajánlom az interneten megtalálható Huszti József könyvét (Gróf Klebelsberg Kuno életműve) az MTA kiadásában (1942).

Ugyanezzel a küldetési céllal jött létre 1996-ban a Mathias Corvinus Collegium: tehetséggondozás, értékalapú oktatás, közösségépítés – nemcsak Budapesten, hanem Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján. Nemcsak tudást kínál, hanem világnézetet is: azt, hogy magyarnak lenni nem csak a múlt, hanem jövő is.

Jog, közgazdaságtan, média, vezetőképzés – ezek az oktatási területek nemcsak karriert építenek, hanem identitást is. Az MCC hisz abban, hogy a tehetség kihasználása nem magánügy, hanem közösségi felelősség, a magyar kultúra nem poros könyvtári polcokon él tovább, hanem fiatalok gondolataiban, döntéseiben, tetteiben.

A honlapjuk szerint képzési központjuk van Csíkszeredában, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen és mindannyiunk örömére Aradon is. Ezek mind olyan városok, ahol a magyar jelenlét erős. Ezzel kapcsolatban merült fel bennem a gondolat: könnyű ott működni, ahol tömbmagyarság van, ahol magas szinten működő középiskolák adják a hátteret. De mi van azokkal, akik távolabb élnek? Például, akik Arad megyéből érdeklődnek, de nincs lehetőségük bejutni a központba? Vajon hány gyereket szállít saját költségen az MCC programjaira? Honlapjukon kérdésemre nem találtam a választ.

Ha csak elitképzés a cél, akkor tökéletesen teljesíti feladatát.

Két korszak, két világ. Az egyik a 20. század elején, a másik a 21. században. Mégis, ugyanazt a lángot vitték, viszik tovább: a magyar szót és a tudatot.

Mindenkinek figyelmébe ajánlanám az október 23-án (Aradon), 24-én (Pécskán) tartandó Klebelsberg-megemlékezést, olyan kiváló előadókkal, mint: dr. habil. Miklós Péter eszmetörténész, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művelődéstudományi Tanszék egyetemi docense, valamint dr. habil. Ujváry Gábor történész, levéltáros, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár általános és tudományos főigazgató-helyettese.

Piroska István