Tőkés László: „Az igazságharcot folytatni kell”

Harminckét esztendővel ezelőtt, 1989 szeptemberében veszítette életét tragikus körülmények között a temesvári népfelkelés első mártírjának tekintett Újvárossy Ernő építészmérnök, Tőkés László akkori temesvári lelkipásztor gyülekezetének oszlopos tagja. 2021. szeptember 17-én az Erzsébetvárosi temetőben, Újvárossy Ernő sírjánál szervezett évfordulós megemlékezést az 1989-es Temesvári Emlékbizottság és a temesvári református egyházközségek, Tőkés László volt temesvári lelkipásztor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke részvételével.

Újvárossy Ernő kopjafájánál, a temesvári református gyülekezetek képviselői jelenlétében nt. Gazda István lelkipásztor tartott megemlékező áhítatot, Pál apostol Timóteusnak írt II. leveléből idézve: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam”. Nagyon kevesen vannak, akik ezt az igét magukra vonatkoztatva kitehetik a sírfájukra – mondta nt. Gazda István –, de ezeket a szavakat akár Újvárossy Ernő is elmondhatta volna, aki a diktatúra szorításában nem tudta megtenni, hogy félreálljon, úgy érezte, hogy Krisztus földi egyházának ügyét szolgálnia kötelessége. Ott maradt Tőkés László lelkipásztor, a református gyülekezet mellett, a gyülekezet ügye mellett, megtett mindent, amit tehetsége szerint megtehetett és ezért meg kellett halnia.

Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke, egykori temesvári lelkipásztor megemlékező beszédében felidézte az 1989-es eseményeket, amelyek Újvárossy Ernő tragikus halálához vezettek. „Ő azon emberek fajtájából való volt, akikkel Nehémiás könyvében találkozunk, a harcosok és az építők fajtájából, aki egyazon időben részese volt annak a szerény építkezési tervnek, amelyet nagy elhatározással magunkévá tettünk” (…) A szűknek bizonyult templomot akartuk nagyobbítani, a templom tereit kibővíteni, és Újvárossy Ernő, szívvel-lélekkel beállt ebbe a munkába. Ő, aki azelőtt a kommunizmust építette, amikor az egyház ügye mellé állt, és beiratkozott a gyülekezetbe, az felért egy megtéréssel. Szívvel lélekkel dolgozott értünk az akkori építőtelepi és szakmai kapcsolatait, szakértelmét használva fel.” (…) Újvárosssy Ernőnek talán egyetlen dolog róható fel, hogy betartotta a hallgatás parancsát, magával vitte a sírba azt, amiről nem tudunk: miért tűnt el 1989. szeptember 12-én, mi vezetett oda, hogy ebbe a helyzetbe került, hogyan jutott a Vadászerdő szélére, ahol megtalálták, miután napokig kerestük.” (…) „Az utolsó időszakban tett szűkszavú megnyilvánulásai arra vallottak, hogy nagyon szorongatott helyzetben volt, talán éppen a krisztusi szelídségét használták fel ellene. Újvárossy Ernő bátor katona és jó építőmester volt, a titkosszolgálat találóan mérte fel személyének a veszélyességét, és megítélésem szerint minden jel arra mutat, hogy eltették láb alól. 1989 után az első években kivizsgálást kezdeményeztünk, de sajnos mindig falakba ütköztünk, az volt a kifogás, hogy csak a családtagok kérésére indíthatnának vizsgálatot.” „A Gazda István által elmondottakhoz annyit tehetnék hozzá, hogy az ifjú nemzedék Timóteushoz hasonlóan tovább kellene vigye Újvárossy örökségét. Eljött a demokrácia, és szabadon hirdethetjük Isten igéjét, de  mindenütt a visszarendeződéssel találjuk szemben magunkat, ez végbement az egyházban is, és sajnos a forradalmi lelkület nagyon kipusztult a társadalom életéből” – mondta Tőkés László, aki szerint nem kellene hagyjuk hogy a temesvári reformátusság, általában Temesvár elveszítse ezt a forradalmi minőségét.

A Nyugati Jelen kérdésére válaszolva, a megemlékezés után Tőkés László az elhúzódó bukaresti kormányválság okairól beszélt:

– Azt gondolom, hogy Románia a sereghajtó a volt kommunista országok között, a visszarendeződés tekintetében pedig rekorder. Itt még mindig a visszarendeződés állapotában vagyunk, és a rendszerváltozás töredékes, hiányos. Ha a bukaresti mérleget elkészítjük, akkor egyértelműen megállapítjuk ezt. Ha pedig a forradalom perét nézzük, akkor még inkább, mert megint visszaküldték ki tudja melyik bírói fórumra, talán megint az ügyészségre, és akár évekig eljátszadozhatnak ezzel az üggyel, ami azt bizonyítja, hogy Romániában még csak a politikai akarat sincs meg arra, hogy feltárják az igazságot, felmutassák a valóságot. Ami nélkül pedig nem lehet szó a rendszerváltozás végbemeneteléről. Jelen pillanatban hiábavalónak tűnik azoknak az áldozata, akik Újvárossy Ernőhöz hasonlóan életüket vesztették vagy feláldozták a szabadságért.

– Mit tehetnénk azért, mi temesváriak, hogy ne aludjon ki teljesen az 1989. decemberi forradalom lángja?

– Azt hiszem, hogy isteni inspiráció szükséges a történelmi idők kialakulásához. Az, ami ezelőtt 32 éve szinte karikacsapásszerűen végbement, és még ha akartuk volna, sem tudtuk volna jobban csinálni és megtervezni, az most minden erőlködésünk ellenére várat magára. Azt szoktam mondani, hogy még egy forradalomra volna szükség, de ez Isten segedelme nélkül nem megy, mert nem mi voltunk ügyesek abban a történelmi pillanatban, amely 1989-ben láncreakciószerűen kialakult. Azok a történelmi pillanatok nem ismétlődnek meg önmaguktól, szükségszerűen. Egyet tudok, hogy az igazságharcot folytatni kell, és aztán a többi nem rajtunk múlik. Mint ahogyan az sem rajtunk múlott, hogy Isten adott egy olyan kegyelmi pillanatot, amikor végbement a temesvári népfelkelés” – nyilatkozta lapunknak Tőkés László.

*

Reménykedjünk abban, hogy végül valóra válik az Újvárossy Ernő kopjafáján olvasható gondolat: „Amit adtál, abból semmi sincs elveszve.” Az évfordulós megemlékezés résztvevői végül megkoszorúzták a temesvári ellenállás első áldozatának kopjafáját, és közösen elénekelték nemzeti imánkat.