Török Zsolt nekivág a halál csúcsának!

Élete talán egyik legnagyobb kihívása előtt áll Török Zsolt alpinista (az aradiaknak már nem kell külön bemutatni), aki hamarosan nekivág a világ legveszélyesebbnek tartott csúcsának, a Himalája K2-esnek (8611 m).A halálcsúcson megforduló 100 személy közül mintegy harminc soha többé nem tért vissza. A 36 éves, szakmáját tekintve fogtechnikus Zsolt az utóbbi pár hónapban csak a testi és a szellemi felkészülésre koncentrált. Utóbbira különös hangsúlyt helyez, mivel úgy gondolja: csak maximális szellemi munkával lehet egy ekkora akadállyal megküzdeni. Zsolt egy nemzetközi expedíció keretében vág neki az útnak egy román származású amerikai, egy német és egy osztrák alpinista társaságában. Néhány hónapja (ideiglenesen) már a munkahelyét is otthagyta; a világosi várnál, a szabad ég alatt megfeszített izmokkal edz, tízemeletes tömbházak lépcsőin szalad fel s le, az uszodában víz alatti úszással készíti fel tüdejét, szívét az embertelen megerőltetésekre.Az első és az eddigi egyedüli romániai alpinista, aki feljutott a K2-esre, a temesvári Horia Colibăşan. Ha Zsoltnak sikerül, ő lesz a második! Ráadásul aradi!  Tegnap a várhídnál fekvő Aktív Klubban (ahol Zsolt egyébként rendszeresen úszik) többek között egykori, büszke tanára, Nótáros Lajos mellett számolt be a sajtónak merész tervéről és a reá váró nehézségekről. Az expedíciót a román származású, amerikai, tapasztalt alpinista, George Dijmărescu vezeti, ennek felesége (aki szintén velük tart) egyébként egy serpa nő, aki „csak” hatszor mászta meg az Everestet. „A K2-es csúcs az alpinista világ legnagyobb kihívása. Az Everestre több mint ezren, a K2-esre százan jutottak fel, a különbség óriási. Ezt a csúcsot azok választják, akik nem a kereskedelmi expedíció hívei, hanem valódi megmérettetésben akarnak részt venni” – mondta Zsolt, aki szerint az expedíció legalább két és fél hónapot tart, és a leghosszabb kezdeti szakasza az 5000 méteres alaptáborig egy 110 km-es út a gleccseren át. Az alpinista elmondta, a legnagyobb problémák a csúcsról való visszatéréskor következhetnek be, főként a borzalmas időjárási viszonyok, lavinák miatt. Emellett – főként a globális felmelegedés hatására – hatalmas, lezuhanó jégtáblák is veszélyeztetik az alpinistákat, tavaly egy ilyen balesetben 11 ember vesztette életét.  Zsolt szerint elsőnek két olasz alpinista jutott fel 1954-ben a K2-esre. „Remélem, hogy nekem elsőre sikerülni fog. Mindannyian ezt remélik, és ez teljesen normális. Mindannyian reméljük, hogy nem kapunk tüdő- vagy agyödémát, hogy nem sodor el bennünket a lavina és nem hullnak kövek ránk” – mondta, kiemelve a megfelelő akklimatizáció és étkezés fontosságát. Zsolték körülbelül június 15-én indulnak el, expedíciójuk várhatóan szeptember 15-ig tart. Az itthoniakkal a rendelkezésükre álló technikai berendezéseken keresztül (internet, műhold stb.) tartják majd a kapcsolatot, és folyamatosan – lehetőségeiktől függően – tudósítanak a történtekről. Egy ilyen expedíció rengeteg pénzbe kerül. A felszerelések egy részét Zsolt már beszerezte, de még sok mindenre szüksége van. Még legalább 1000 eurót kell beleölnie csak a felszerelésbe, ezen kívül el kell döntenie, hogy fog-e vagy sem oxigénpalackot használni. Csak egy számítógépként működő karóra (amit már beszerzett) 400 euróba kerül. Az expedícióról szóló sajtóértekezleten Zsolt egyébként megmutatta a legfontosabb felszereléseket, köztük egy különleges, 1600 lejt érő bakancsot, amit David Neacşutól, az első román Everest-expedíció vezetőjétől kapott adományként. S hogy hogyan viszonyulnak mindehhez Zsolt szerettei? „Húsz éve foglalkozom alpinizmussal, és minden álmom volt ennek a csúcsnak a meghódítása. Egy ilyen alkalom csak egyszer adódik az életben. Édesanyámnak egyetlen támasza vagyok, persze hogy aggódik értem. Amikor megtudta, hogy milyen útról van szó, és ki vezeti az expedíciót, azt kérdezte: Mikor, ha nem most? De bízik benne, hogy vissza fogok térni, és a lehető legjobb döntéseket hozom majd” – mondta Zsolt, aki szerint most már nincs visszaút.       Az alpinisták hatalmas megmérettetésre készülnek, az út előtti felkészüléshez pedig a számtalan edzésen kívül, rengeteg anyagi forrás is szükségeltetik. Ezért talán nem kell külön hangsúlyozni, hogy a támogatásoknak nagy hasznát veszik. A céljuk nemes, vállalkozásuk bátor és tiszteletet érdemel, Zsoltért minden bizonnyal nagyon sok aradi (és nemcsak) fog izgulni.