Tovább várhatnak a borosjenői magyarok…

Czuth Rozália, Borosjenő RMDSZ-es városi tanácsosa a helybeli magyarságot érintő, lehangoló állapotokról számolt be. 

A legutóbbi helyhatósági választások előtt ugyanis, amikor az akkori és jelenlegi polgármesternek, Mehelean Nicolaenak kifejtették a helybeli magyarságnak egy saját székhely iránti igényét, az ingyenes telket ígért székházépítés céljára. Mivel az egyre jobban zsugorodó közösség nem lenne képes egy ekkora építkezésre, inkább egy termet igényeltek közművelődési rendezvényeik részére. Éppen kapóra jött az iskola-összevonás: ennek során a katolikus templom melletti volt egyházi épület, amelynek földszintjén a könyvtár található, emeleti része kiürült. Itt igényeltek egy 60 négyzetméteres tantermet az 5 közül. A kérést a városi tanács jóváhagyta, Czuth Rozália írásban kézhez is kapta a tanácsi határozatot, ezért nagy lelkesedéssel kezdtek tervezni. Ízlésesen be akarták bútorozni, egyik végébe egy kisebb dobogót akartak építeni az előadások számára. Csakhogy Preda Sima történelemtanár a városi tanács határozatára fittyet hányva, múzeumalapítás céljából az egész emeletet elfoglalta, a magyaroknak kiutalt teremmel együtt. A polgármester azt mondta neki, hogy a magyaroknak odaígért termet hagyja szabadon, a többibe ideiglenesen rakja be a kiállítási anyagot, mivel a vár felújítása után a múzeum amúgy is odaköltözik. A történelemtanár azonban nem volt hajlandó lemondani róla, telefonon zaklatta Czuth Rozáliát a terem feladása végett. Aki az írásos városi tanácsi határozatra hivatkozva felkérte, hogy adja át a terem kulcsát, amire az nem volt hajlandó. Erre Czuth Rozália felvetette a rendőrség kihívásának az ötletét. Az önkényes teremfoglalást a városi tanács elé vitte, amelynek a tagjai megpróbálták elkendőzni a dolgot, mondván: ebből nem szabad etnikai kérdést, feszültséget kelteni. A tanár eközben telefonált egyik aradi román napilaphoz, annak munkatársa pedig nagy garral kérte számon a teremigénylést, illetve a rendőrséggel való fenyegetőzést. Közben folytatódott a múzeum berendezése, az épület homlokzatára ki is biggyesztettek egy táblát, Muzeul Ţării Zărandului (Zarándvidék Múzeuma) hivalkodó szöveggel.

Czuth Rozália a magyarok sérelmével ismételten megkereste Mehelean Nicolae polgármestert, aki állítólag nem szívesen engedett a múzeum részére történt foglalásnak, de nem kívánt ujjat húzni a nemzeti kultúra ápolásának e megnyilvánulásával. Ugyanakkor a terem helyett a volt pionírházban igényelt két szobát sem akarja a magyaroknak adni, mivel az épületet le akarják bontani. Inkább arra kérte, várják meg, amíg felújítják a várat, hogy a múzeumnot oda költöztessék.

Vagyis csak addig kell várniuk, amíg a város szerezni tud több millió eurót a vár felújítására, befejezik a hosszú évekig eltartó munkát, eközben abban reménykedjenek, másnak nem támad hasonlóan építő ötlete a teremmel kapcsolatban. Mert ha igen, újra másnak adják. Vagyis, az önkormányzat minden „jóindulata” dacára, a volt katolikus magyar iskolában egyetlen terem sem kerül a helybeli, riasztóan zsugorodó magyarság számára. Amiből azonban nem szabad etnikai kérdést, feszültséget kelteni, jobban járnak, ha a békesség kedvéért beletörődnek. Már csak néhány évig kell kibírniuk szó nélkül, hiszen utána már annyira kevesen lesznek, hogy valószínűleg nem vetemednek hasonló vakmerőségre.