Tüntetés az energetikai ipar megmentéséért

Közel 350 dühös ember tüntetett kedden délután a Hunyad Megyei Prefektúra előtti téren, fülsüketítő zajban, „tolvajok, tolvajok” kiabálások közepette. Valamennyien a marosnémeti és parosényi hőerőművek alkalmazottai, akik munkahelyeik és az energetikai ipar jövője miatt aggódnak.

Mindenekelőtt a kormány által április elején megígért, de még mindig nem folyósított 167 millió lejes (37,7 millió euró) segély sürgős átutalását követelik, illetve energiakeverékre épülő hosszú távú energetikai stratégia kidolgozását. Kevésbé nyomatékosan ugyan, de a hőerőművek és a Zsil-völgyi bányák szétválasztását követelik, főleg a marosnémetiek. Meggyőződésük az, hogy önállóan a hőerőművek jobban boldogulnának, pontosabban képesek lennének életbe maradni. Az igazán súlyos gondok 2012 szeptemberétől kezdődtek el, amikor a kormány összevonta a két hőerőművet a bányákkal a Hunyad megyei energetikai konszernbe (CEH), amely jelenleg a csőd szélére került.

„A bányáknál évtizedek óta nem történt műszaki korszerűsítés, emiatt a kitermelt kőszén roppant drága”, hangsúlyozta Ionel Ticula, a marosnémeti hőerőmű szakszervezeti vezetője. A Zsil-völgyi kőszénnel kitermelt áramenergia kilowattja 380 lejbe kerül, miközben a piacon csak 150 lejért lehet értékesíteni. Éppen emiatt követelik az energiakeveréket, vagyis a hőerőművek és a vízerőművek összekapcsolását, utóbbiak ugyanis sokkal, de sokkal olcsóbban termelik az energiát, viszont aszály idején nem képesek kitermelni a szükséges mennyiséget, amit a hőerőművek pótolnának. A hő- és vízerőművek által termelt energia összekeverése a piacon is versenyképes lenne, végül is az ipari és a magán fogyasztó sem hajlandó lényegesen többet fizetni, csak azért, hogy megmentse ezáltal a bányákat és a hőerőműveket.

Legsürgősebb azonban az állami segély folyósítása, anélkül legkésőbb két hónapon belül a CEH fizetésképtelenné válik. Az energetikai ipar sorsa nem sürgős a kormánynak, bezzeg, amikor Ponta doktorátusáról vagy polgármesterek átvándorlásáról volt szó, nyomban megszületett a sürgősségi kormányrendelet, jegyezték meg a dühös tüntetők.

„Már most is alig van pénz a bérek fizetésére, az élelmiszerjegyekre már nem is futja, a már elindított műszaki korszerűsítés befejezésére sincs pénz, holott létfontosságú lenne a környezetvédelmi előírások miatt”, panaszkodott Lőrincz Mihai, a parosényi hőerőmű szakszervezeti vezetője. Fölöttébb kérdéses azonban, hogy a kb. egymilliárd lej körüli adóssággal küzdő CEH képes lesz 6 hónapon belül visszafizetni a 37,7 millió eurós állami segélyt, amikor önerőből még a rövid távú működéshez szükséges 7 millió eurót sem képes kitermelni. Sőt, 7 cég már a CEH fizetésképtelenné nyilvánításáért fordult bírósághoz, az agyaglábú óriás ugyanis 176 millió lejjel tarozik azoknak.

Szintén elégedetlenséget okozott a nemrég (pontosabban április 20-án) a CEH-en belül létrehozott Prestserv Kft, mivel annak tulajdonába tették át a kőszén vasúti szállítását, az egészségügyi létesítményeket és a kantinokat. Tekintettel a bányászat 25 éves, politikusok által történt kiszipolyozására, a szakszervezeti vezetők attól tartanak, hogy a Prestserv révén magas politikai összeköttetéssel rendelkező „okos fiúk” lenyúlják a tejfölt a CEH-től, vagyis a jól értékesíthető ingó és ingatlanvagyont, a bányákat és a hőerőműveket pedig hagyják összeomlani.