„Válasszuk mindenkor az életet és az áldást, az összefogást és a megmaradást, mintsem az önfeladást és a megalkuvást”

„…igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is…” (Ef 4, 3–4.)

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum centenáriumán mindenekelőtt Istenhez fohászkodunk a Lélek egységének megtartásáért. Az Ő gondviseléséért adunk hálát, amellyel az elmúlt évszázad történelmi tragédiái közepette is oltalmazta a magyar nemzetet. Megmaradásunk csodája a Teremtőbe vetett hitből és az összetartozás erejéből fakad. Ez küldetéstudattá formálódva buzdít arra, hogy merjünk jövőt álmodni. Dicsőség ezért Istennek, és köszönet minden áldozatvállaló magyar embernek!

Egy évszázaddal e fájdalmas történelmi esemény után megerősödött hittel tekintünk a jövendőre, felismerve, hogy puszta létünk az isteni gondviselés jelenvalóságának bizonyítéka. Egy ország testét fel lehet szabdalni politikai határokkal, de az életet és békességet igenlő nemzet lelkét nem! Sőt a puszta túlélés felett, az elnyomatás legsötétebb évtizedeiben is képesek voltunk arra, hogy a reménybe kapaszkodva értékeket teremtsünk.

Ma újra megerősödünk abban a küldetésben, amely egyenként és közösen arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy a békesség szellemében szolgáljuk mennyei Atyánkat. Ennek érdekében a szomszédos nemzetekkel kölcsönösen, Isten akarata szerint és Jézus Krisztus tanítása szellemében, keresztény alapokra kell helyezzük egymáshoz való viszonyulásunkat. A tényleges egyenrangúságban élő népek gyermekei egymást megbecsülve és tiszteletben tartva esélyesebben boldogulhatnak. A nemzetek küldetése az isteni világrendben eleve a békéhez, és nem az ellenségeskedéshez kötődik, ugyanakkor az újkeletű civilizációs veszélyekkel, a keresztényellenes és értékromboló törekvésekkel szemben is együttműködésre vagyunk utalva.

Jövőnkre tekintve az Istentől származó lelki, szellemi és közösségi erőforrásainkért imádkozunk, amelyek mindezidáig segítettek a túlélésben, és további megmaradásunkhoz is feltétlenül szükségesek. A trianoni diktátum századik évfordulóján elsősorban a nemzeti összetartozás erősítéséért és áldásos jövőnkért fohászkodunk, nem a gyászt és a veszteségérzetet mélyítjük.

A történelem Ura adjon bölcsességet mindnyájunknak, hogy válasszuk mindenkor az életet és az áldást, az összefogást és a megmaradást, mintsem az önfeladást és a megalkuvást. A jó Isten áldja meg jelenünket és jövőnket! Ő adjon erőt a reményteljes munkához, alkotóerőt értékeink gyarapításához, hitet nemzetünk és az emberiség szolgálatához!

Exc. és ft. dr. Kovács Gergely,

a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke

Exc. és tt. Schönberger Jenő,

a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke

Exc. és ft. Böcskei László,

a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke

Exc. és ft. Pál József Csaba,

a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye püspöke

Ft. Adorjáni Dezső Zoltán,

a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke

Ft. Kató Béla,

az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke

Ft. Csűry István,

a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke

Ft. Bálint Benczédi Ferenc,

a Magyar Unitárius Egyház püspöke

(A címet a Nyugati Jelen szerkesztősége emelte ki.)