Válságban is építkező közösség

Régi álom valósult meg szombaton a lupényi magyarság számára, amikor sor került a magyar ház ünnepélyes felavatására, vulkáni és petrozsényi vendégek és természetesen a helyi magyarság képviselői jelenlétében. 

Évek óta tartó erőfeszítés eredményeként létesült az új lupényi közösségi ház, melyben az RMDSZ-székház mellett magyar civil-, kulturális- és ifjúsági szervezeteknek is székhelyt biztosít.

Reméljük, hogy az új közösségi központ jobban összefogja a bányavidéki magyarságot, s talán a fiatalokat is haza hozza, mondta a házigazda Benedekfi Dávid, a lupényi RMDSZ elnöke. Mert sajnos a fiatalok hátat fordítanak a bányavidéknek: akik Dévára a Téglás iskolába mennek tanulni, majd Temesvárra vagy Kolozsvárra egyetemre, azok már nem térnek haza. Éppen ezért fontos a fiatalság felkarolása, mert ők viszik tovább a magyarság fáklyáját a bányavidéken is, ők építik a jövőt. Benedekfi Dávid köszönetet nyilvánított mindenkinek, aki anyagilag vagy munkával járult hozzá az új magyar ház létesítéséhez, noha az oroszlánrészt – anyagilag és munkavégzés szempontjából egyaránt – maga a lupényi RMDSZ-elnök biztosította.

Az új magyar ház tartsa össze a magyarságot, legyen apró lépés a magyar jövő építéséhez, reményeink megvalósításához, mondta ünnepi felszólalójában Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. A tapasztalat bebizonyította, hogy a magyarság akkor halad, akkor építkezik, ha összefog. A szembenállás viszont sehová sem vezet. Széll Lőrincz, ifjúsági államtitkár-helyettes a szilárd alapok fontosságát emelte ki: a szórvány-magyarságnak van képviselője az EU-parlamentben, országos szinten a kormányzásban, megyei szinten a prefektus révén, csupán helyileg, az önkormányzatban nincs képviselet. Remélhetőleg 2012 után a magyar ház összefogó hatására sikerül ismét bejuttatni magyar képviselőt a helyi tanácsba is.

Lélekkel kell megtölteni a házat, hangsúlyozta Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa. Mert az intézmény akkor tartós, ha lélek van benne. S amire jövőt lehet építeni a magyarság számára. Kétségtelen, a Zsil völgyében a körülmények mostohák, de a magyarság ennél jóval nehezebb megpróbáltatásokon is átment.

A református és az unitárius lelkipásztorok Isten áldását kérték a magyar központra, Farkas Éva lupényi tanárnő pedig örömét fejezte, ki, hogy egykori tanítványait nem törte le a kezdeti idők nyomorúsága, s 20 évvel a rendszerváltás után szép pályafutást értek el, és rengeteg munkát végeztek a Zsil-völgyi magyar közösség felemelésére.

András József, a petrozsényi RMDSZ elnöke örömének adott hangot, lupényi testvérei sikerére, azon reményét fejezve ki, hogy hamarosan a közeli Petrozsényban is hasonló magyar központ létesülhet.

A szalagavatóval és a pezsgőbontással azonban nem ért véget a Zsil-völgyi magyarság ünnepsége. Az egyház által tavaly visszaszerzett egykori római katolikus iskola épületében folytatódott, szüreti bállal. A lupényi általános iskola diákjai táncos-zenés előadása után, a mulatozásé és a jókedvvé volt a főszerep.