Vasúti „borravaló”

A CFR, a Román Államvasutak siralmas gazdasági helyzete mindenki számára nyilvánvaló. Az ország polgárai hosszú évek óta nemcsak szemtanúi, de egyben szenvedő alanyai is a vasutak műszaki állaga folyamatos romlásának, a fél évszázad alatt semmit sem változott utazási körülményeknek. A CFR fölött megállt az idő!

A legfelsőbb vezetés pedig abban látja a változtatás, a „javítás” egyetlen lehetőségét, hogy újabb jelentős – több ezer fős – létszámcsökkentést helyezett kilátásba. Meggyőződésük szerint a kelleténél sokkal több a vasúti dolgozók száma. Kevesebben jobban dolgoznának. Természetesen lehetőleg még kevesebb pénzért, mint addig. Mert az átlagfizetés náluk is a bányászbéka színvonalával vetekszik.

Nézőpont kérdése annak eldöntése is, hogy hol dolgoznak túl sokan?! Feltehetően az irodákban, mert a vasútvonalak, vagonok karbantartására, javítására sajnos egyre kevesebb szakember jut.

Mindezt jól tudja S. I. aradi olvasónk is, aki a negatívumok ellenére gyakran veszi igénybe a CFR szolgálatait, gyakran utazik vonattal rövidebb távokon, elsősorban itt, a megyében. És utazás közben tehetetlenül figyeli a vasút lezüllésének számtalan jelét, a belső szabálytalanságokat, fegyelmezetlenségeket. Csukott szemmel kellene üldögélnie, hogy ne vegye észre, amikor az érvényes jegy nélkül vonatra szálló utas a jegykezelő markába csúsztatja a pénzt (feltehetően nem a jegy teljes árát), persze a vonatjegyet nem kapja meg. A pénz a jegykezelő „borravalója”…

És ez csak egy a vonatokon állandósult, a munkamorált (ha egyáltalán lehet még ilyesmiről beszélni) züllesztő jelenségek közül. Mindenki sütögeti a maga pecsenyéjét: kinek nagyobb vagy még nagyobb, kinek kisebb vagy még kisebb darab jut. A társadalmi ranglétrán való elhelyezkedésétől függően.