Világjövő pártok nélkül

A XI. Temesvári Magyar Napok keretében mutatták be Vetési Zoltán: Világjövő pártok nélkül című, merész gondolatokat felvető könyvét, amely egy utópisztikusnak tűnő, ideális állammodell bevezetésében és általános elterjesztésében látja az emberiség jövőjét. A Magyarok Világszövetsége kiadásában megjelentett könyv alcíme is figyelemfelkeltő: Út a demokratikus zsarnokságból a hierarchikus szabadságba. A könyv szerzőjét Bartha Csaba rádiós szerkesztő faggatta a könyv merész felvetéseiről, illetve a mesterséges intelligencia hozzájárulásáról a mű megszületéséhez. 

Vetési Zoltán Világjövő – pártok nélkül című új könyve a mai tömegdemokrácia kritikájából kiindulva egy alulról építkező, közvetlenül számonkérhető képviseleti rendszer lehetőségét vizsgálja, ősi magyar és székely történelmi hagyományokra, valamint a Szent Korona állameszméjére támaszkodva.

– Mindannyian tapasztaljuk, hogy a mai társadalmak nagyon rossz irányba haladnak – nyilatkozta lapunknak Vetési Zoltán. Minden, ami a teremtett világban létezik, úgy működik, hogy az élet ne szűnjön meg, ne pusztuljon. Összehasonlítva ezzel az emberi társadalmat, az valójában természetellenesen működik. Ha bármely állatcsoport úgy szervezné meg a saját közösségi életét, ahogyan az ember működteti a saját társadalmát, az illető állatfaj rég kipusztult volna. Az állat mindig azt az egyedet választja ki vezetőnek, amelyik az illető fajt meg tudja védeni és a fennmaradását biztosítja. Az emberi hierarchia viszont megengedi, hogy a vezető a közösség, az emberiség ellen is működjön, pusztíthatja az emberi fajt. Ezt látjuk most. A könyv valójában azt keresi, hogy milyen módon lehetne az emberi hierarchiát is helyreállítani úgy, hogy az az emberiség javát szolgálja. 

– A demokrácia szó népuralmat jelent és a politikai vezetőket elméletileg szabad választásokon választja ki a nép.

– A mai társadalmi rendszereket demokratikusnak mondják, de valójában a demokrácia csak egy napig tart és utána a hierarchia felülről lefelé épül, zsarnoki-szolgai rendszerben és ez a közösségtől már teljesen eltávolodik. Az okozza a bajt, hogy ezek a vezetők nem számonkérhetők, mert valójában visszahívhatósági lehetőség nincs.  Az emberi közösségek régi formájában a hierarchia mindig alulról felfelé épült és a vezetőket úgy választották ki, hogy az illető közösségnek a javát szolgálják. Ehhez kellene visszatérjünk és ez adta az ötletet, hogy ennek az alulról építkező rendszernek a történelmi gyökereit megtaláljuk, amelyeket leginkább a székely rendtartó társadalomban lelhetjük fel. Ez nemrég múlt el, az 1800-as évek végén számolták fel a rendtartó társadalom működését. Ez a rendtartó társadalom mintát ad a hierarchia építésre: alulról építkezik a kisközösségek szintjéről. A kisközösség a megismerhető környezetében választ és a következő szintre küldi a vezetőit, ahol ugyancsak a megismerhető környezetből választják ki a megfelelő embert a felső vezetésbe, ez a típusú kiválasztódás biztosítja, hogy a csúcsra a legalkalmasabb emberek kerüljenek. 

– Ez az állammodell a mai globalizált világban, ahol közösségek inkább a virtuális térben jönnek létre, mint a való világban, egy kicsit utópisztikusnak tűnik.

– A virtuális világ feloldható lenne, ha alulról elkezdődne a kiválasztódás. A falvak szintjén ez egyszerűbb, mert ott az emberek ismerik egymást. Városi szinten azt ajánlja a könyv, hogy utcaközösségek szintjén kellene az alsó szintű választásokat megejteni, és erre példát is ad, hogy hány család vagy hány személy küldhet egy küldöttet a felsőbb szintre. Ezen a felsőbb szinten virtuális közösségeket is érdemes létrehozni, amelyek segíthetik a kapcsolattartást, de a személyes találkozások is fontosak. Akkor tényleg a legalkalmasabb embert ki lehet választani és tovább küldeni a következő szintre, ahol szintén megismerhető környezetben lenne a kiválasztódás, megindulna egyfajta megtisztulás. 

– Mégis hogyan lehetne a gyakorlatban megvalósítani ezt az ideális, pártok nélküli társadalmat?

– A gyakorlata ennek megvolt a székely rendtartó társadalomban de a későbbi Szent Korona rendtartó társadalomban is, de az ezekhez való visszatérés már a mai kornak megfelelően kell történjen. Elméletileg ezt én levezettem, de nem lévén ehhez jogi képzettségem, a gyakorlati megvalósításról a mesterséges intelligenciát (továbbiakban MI) kérdeztem meg, kimondottan arról, hogy a magyar hagyományban fellelhető jó példákat hogyan tudná egybedolgozni úgy, hogy az hasznos legyen. Meglepetésemre az MI megtalálta azokat a közös pontokat, amelyek a régi magyar hagyományban megvoltak: a szkíta hagyományban, a székely társadalomban és a Szent Korona rendtartó társadalomban és ezeket egybeötvözve alkotmányos formában is megadta a lehetőséget és azt a mintát, ami alkalmas lehet egy társadalmi átalakításra. Ez megerősítette számomra azt, hogy ezek mind egybeillők és ebből a három hagyományból össze lehetne hozni egy olyan rendtartó társadalmat, amelyik tényleg a nemzetek és az emberiség javát szolgálná. 

– Hogyan lehetne rávenni az embereket a társadalmi rend megváltoztatására? 

– Társadalmi megegyezés kell legyen arról, hogy igenis átalakítjuk a társadalmat és lentről építkezve megtisztítjuk. Ezt lehet utópiának is nevezni, de a történelem folyamán még volt olyan korszak, hogy társadalmi megegyezés kellett a változtatáshoz, mert akkora volt a baj. Ez a minta alkalmazható lenne, de ehhez valóban társadalmi megegyezés kellene. Közben azt is látjuk, hogy a globális behatás is óriási, láthatatlan erők is ellenállnak, nem elég egy közösségnek vagy akár a nemzetnek a döntése a társadalmi átalakításhoz.