Zűrzavaros tanácsülés, botrányokkal

Olyan gyorsan „lezavarták” az Arad Városi Tanács tegnap délutáni rendes ülésén az első tizenöt pontot a harminc közül – semmi, esetleg egy-két ellenszavazattal, tartózkodással, hogy az újságírók már azt hitték, gyors és sima összejövetel lesz, s a legérdekesebb az egészben Gheorghe Falcă polgármester ülés előtti beszéde. A polgármester pedig arról szólt, hogy 2012-ben elindult volna 27 aradi utca rehabilitálása, de nem jött meg a kormánytól a beígért pénz, nemrég viszont úgy 10 ezer dollárnyi összeget kaptak erre az évre. (Némelyik utca helyrehozatala már meg is indult, a tanács saját költségére. Továbbá: megszületetett a megállapodás az aradi vár ügyében – „három év után aláírtuk ugyanazt a dokumentumot” –, de a kormány lelkén szárad, hogy három évig mozdulni se tudtak az ügyben, pedig megvolt a gáji kaszárnya (oda költözik a várbeli katonaság) átalakítására szükséges pénz. Az aradi elektromos hőerőmű korszerűsítési munkálatai is fél évet késtek, pedig itt a kormánynak pénzt se kellett volna adnia, csak két dokumentumot aláírnia. (Az összeg Brüsszelből jön.) Mindezek kapcsán nem mulasztotta el az alkalmat, hogy a prefektust és a kormánypárti parlamenti képviselőket hibáztassa. Végül bejelentette: idén sor kerül a Tanfelügyelőség épületének befejezésére, de nyomást kellene gyakorolni a kormányra a Gyermekpalota ügyében is.

Mint később kiderült, mindez csak szelíd bevezető volt a továbbiakhoz.

Csak harmadik javaslatra sikerült, például, megválasztani az ülésvezető elnököt (a régi, két hónapos távolmaradása okán, lemondott), a javasolt (ellenzéki) tanácsos nem vállalta a megbízatást, mondván: ellenzéki létére nem szeretne üléseket vezetni.  

A botrány akkor robbant ki, amikor a 21. napirendi pontra került sor, az ugyanis a (strandot is adminisztráló) Recons részvényesi közgyűlésében való részvételre jelölt volna ki egy speciális mandátumú megbízottat. (A tervezet, megfelelő szavazat híján, esett.) A Marin Lupaş PSD-s tanácsos és a polgármester között kibontakozott igen heves, helyenként kimondottan durva (a pártatlan szemlélőnek úgy tűnt: kölcsönösen öv alatti ütésekkel tarkított) vita azonban rányomta bélyegét az ülés további menetére. A következő pontok – például a strandi belépők árának módosítása – (a tervezet három indítványozója az „üzleti negyedbe”, azaz a vendéglőkhöz, bárokhoz bemenet 2,50-ről 3 lejre emelte volna a belépti díjat) „vitája” már a személyeskedés jegyében folyt. Itt már beszállt Aslău úr is, a strandi vendéglősök vezére (a polgármester régi ellensége), aki kijelentette: a belépti díj szedése teljesen törvénytelen, s ha a tanács elfogadja a tervezetet, úgyis megtámadják a bíróságon. Végül addig-addig fajult a (nem éppen civilizált hangvételű) pengeváltás, hogy a polgármester a városi rendőrséget hívatta a renitens közbeszóló teremből való kivezettetésére. (A rendőrök megérkeztek, de a sértett maga távozott, erőszak alkalmazására nem került sor.)

De még hátra volt egy „kényes” pont, a Recons idei költségvetésének elfogadása. (Nagyon későn, hiszen júniusnak immár a vége felé járunk.) Úgy tűnt, el kell halasztani a döntést, végül egy szünetben a vállalati közgyűlés tanácsos tagjainak megbeszélése után minimális többséggel elfogadták a tervezetet.

A maradék néhány ponttal pillanatok alatt végeztek, de így is jó két órát tartott az ülés, amiből majdnem másfél éles vitával telt.

A vita persze önmagában nem gond, ha a közérdek mentén, a közjó érdekében különböző elképzelések csapnak össze (lehetőleg civilizáltan). A városi tanácsülésen azonban, nem először, nem ezt tapasztaltuk. Kár: a tanácsot ugyan különböző pártok képviselői közül választják, feladata viszont a város egész lakosságának szolgálata, nem egyéni ambíciók kiélése.