Méghárom-négy évvel ezelőtt is gyermeknek, szülőnek egyaránt alapos előkészületeket, program-összehangolást igénylő kalandos vállalkozásnak számított eljutni – különösen a külsőbb városnegyedekből – Arad egyetlen, nagyobb befogadó képességű, ám az évek múlásával egyre lerobbantabb állapotba kerülő játszóterére, a Maros parti gyermekparkba. Pedig néhány hintán, libikókán, csúszdán, no meg a labirintuson kívül édeskevés játszólehetőséget nyújtott a kicsiknek. A restellni való helyzet 2004-ben kezdett megváltozni, amikor a városvezetőség beindította a városnegyedek urbanizálásának programját. Ebben a programban kisebb-nagyobb játszóterek létesítése is helyet kapott. Szám szerint hatvan. Kezdetben a tömbházak környékén, zsebkendőnyi területeken – nem ritkán a szemetes kukák mellett! – zsúfoltak össze néhány hintát, lavórnyi homokozót, apró körhintát, ezeken osztozkodott, osztozkodik nem ritkán harminc-negyven zsivajgó gyermek. 2007-ben aztán úgy igazából nekilódult a játszótér-program. Egy esztendő leforgása alatt 30 játszóhelyet létesítettek Mikelakán, a Vlaicu negyedben, az Alfa-telepen, kidolgozva a karbantartási és kihasználási szabályzatot is. A beruházás értéke meghaladja az 1 800 000 lejt. A nem kevés összeget a helyi költségvetésből teremtették ki – pontosított Corina Drăghici, az aradi polgármesteri hivatal sajtószóvivője.A játszóterek úgy hasonlítanak, mint egyik tojás a másikra: négy különböző magasságú, nehezen, sőt balesetveszélyesen megmászható csúszda, két kicsi (két éven aluliaknak) és két nagyobb (öt-hat éven felülieknek) kissé már csámpás hinta, egy ingatag libikóka, középen négyszögletű homokozó, s az egész 150-170 centiméter magas drótkerítéssel védve. Közvetlen szomszédságban mini pálya, ahol kosárra lehet dobálni a labdát! Van, ahol már a padokat is elhelyezték a játszadozó gyerekekre ügyelő szülőkre, nagyszülőkre gondolva. Mivel a valamire való üres telkeken mindenféle pénzes cégek vetették meg a lábukat irodaház, üzlet építése céljából, a játszóhelyek jó része óriási járműforgalmú közutak tőszomszédságába került. Példának elég, ha a Poetului utcai vagy a mosóczy felüljáró és egy benzinkút szomszédságába telepített játszóterecskét említem, de az Aurel Vlaicu úton is van néhány. Óránként száz számra zúgnak el a különböző hengerűrtartalmú járművek, töményen szennyezve a környék levegőjét. Nem az a célom, hogy a kákán is csomót találjak. Maga a játszótér-program dicséretes projekt, igen nagy szükség volt rá. Csak a kivitelezésével nem lehet egyetérteni. Elkapkodott, elnagyolt, arról már nem is szólva, hogy a felszerelt hinták, csúszdák, mászókák többsége eleve balesetveszélyes, s a használattól még inkább azzá vált. Karbantartásnak egyelőre nyomát sem látni.… Gyakran járok a Secerei és a Poltura negyedi Agricultorilor utcát elválasztó vasúti síneken át. Egyetlen sínpár van még használatban: az Arad-Nagylak közötti vasúti összeköttetést biztosítja. Évtizedekig hatalmas szeméttelep éktelenkedett a sínek mentén. Néhány héttel ezelőtt földmunkagépek kezdtek dolgozni, takarították, egyengették a jó hektárnyi terepet. A környék lakói találgatták, vajon mi készül: bevásárlóközpont, irodaház?! Az optimistábbak a környék gyermekeire, tizenéveseire gondolva, mini sportpályákra, játszótérre tippeltek. A polgármesteri hivatal sajtószóvivőjétől kapott információ kissé kiábrándított: a terepet parkosítani, gyepesíteni fogják! (Feltehetően úgy és ugyanolyan eredménnyel, mint a Poltura negyed végén, a Poetului utca és a gáji temető közötti, körülzárt, megszüntetett valamikori szeméttelepen! A facsemeték régen kipusztultak, a több helyen is kitört betonkerítésen át sokan továbbra is e senki földjére hordják a szemetet, törmeléket.) Sportpálya, játszótér?! Talán, a távolabbi jövőben.
2008. február 25. 12:45 (hétfő)