A Föld születésének túlélője lehet a Lutetia aszteroida

Új megfigyelések azt mutatják, hogy a Lutetia aszteroida ugyanazon eredeti anyag visszamaradt töredéke, melyből a Föld, a Vénusz és a Merkúr kialakult.

A csillagászok az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta szondájának, valamint az Európai Déli Obszervatórium New Technology teleszkópjának, illetve a NASA távcsöveinek eredményeit összegezték. Kiderítették, hogy az űrvándor tulajdonságai szorosan illeszkednek a Földön található, ritka típusú meteorokéhoz, és amelyekről úgy hiszik, a Naprendszer belső részeiben alakultak ki. A Lutetia valamilyen ponton jelenlegi pozíciójára került, a Mars és a Jupiter között elterülő fő aszteroida övbe.

Francia és észak-amerikai egyetemek kutatói tanulmányozták részletesen a szokatlan Lutetiát, igen széles hullámhossz tartományban, hogy kiderítsék összetételét. A vizsgálathoz a Rosetta szonda kamerájának, a New Technology teleszkóp, a NASA infravörös hawaii teleszkópja, és a Spitzer Űrteleszkóp adatait kombinálták, hogy létrehozzák az aszteroida eddigi legteljesebb spektrumát.

Ezt aztán összehasonlították a Földön talált meteoritokkal, amelyeket laboratóriumokban már részletesen elemeztek. Csak az egyik típusnál – ensztatit kondritok – mutatták ki, hogy jellegzetességei minden színtartományban egyeznek a Lutetiáéival. Az ensztatit kondritokról ismeretes, hogy a korai Naprendszerből származó anyagból állnak. Úgy hiszik, az ilyen meteoritok a fiatal Nap közelében alakultak ki, és a sziklás bolygók – különösen a Föld, Vénusz és Merkúr – kialakulásának fő építő kövei. A Lutetia, a jelek szerint, nem a fő aszteroida övben született, ahol jelenleg elhelyezkedik, hanem sokkal közelebb a Naphoz.

Pierre Vernazza, a vizsgálat vezető kutatója szerint a kérdés az, hogyan került ki a Lutetia a belső Naprendszerből, és érte el a fő aszteroida övet? A csillagászok becslései szerint a Föld kialakulásának régiójában található objektumok kevesebb, mint 2 százaléka került a fő aszteroida övbe. A belső Naprendszer legtöbb objektuma néhány millió év elteltével eltűnt, ahogyan beépültek a születő, fiatal planétákba. Azonban néhány a legnagyobbak közül – mintegy 100 kilométer vagy ennél nagyobb átmérővel – biztonságosabb körpályájára került, távolabb a Naptól.

A 100 kilométer széles Lutetia úgy kerülhetett ki a fiatal Naprendszer belső régióiból, ha közel került egy sziklás bolygóhoz, így körpályája drámaian megváltozott. A jelenlegi tartózkodási helyére történő vándorlás során egy találkozó a fiatal Jupiterrel szintén felelős lehet a Lutetia orbitális pályájának komoly megváltozásáért.

„Úgy hisszük, ilyen kilökődés történhetett a Lutetiával. Egyfajta betolakodóként végezte a fő aszteroida övben, és négy milliárd éve ott tartózkodik” – mondja Vernazza.

Szín- és felszíni tulajdonságainak korábbi vizsgálatai azt mutatták, hogy a Lutetia a fő aszteroida öv nagyon szokatlan és igen rejtélyes tagja. A korábbi felmérések azt is kimutatták, hogy a hasonló aszteroidák igen ritkák, és a fő öv aszteroida populációjának kevesebb, mint 1 százalékát reprezentálják.

Az új eredmények megmagyarázzák, hogy a Lutetia miért más, ugyanis a sziklás planétákat alkotó eredeti anyag nagyon ritka túlélője. „A Lutetia úgy tűnik, ezen anyag nagyon kevés maradványai egyike, emellett a legnagyobb a fő aszteroida övben. Ezen okból kifolyólag a hozzá hasonló aszteroidák ideális célpontot jelentenek a jövőbeli mintavételi missziók számára. Így részletesen tanulmányozhatnánk a sziklás bolygók kialakulását, beleértve a Földet is” – mondja Vernazza.

A vizsgálat eredményei az Icarus folyóiratban jelennek meg.

(hirado.hu/ESO)