Csökkenőben Egyiptom befolyása

A politikai felfordulás, amellyel most Egyiptomnak, a politikai osztálynak és a befolyásos hadseregnek szembe kell néznie, már-már adottság: valamennyi fél ugyanúgy él a nyugtalanság keltésének és az érzelmeknek az eszközeivel, mint a demokratikus folyamat eszközeivel. 

Az egyiptomi politikai rendszer evolúciójával egyidejűleg azonban világossá vált, hogy néhány létfontosságú kérdés kivételével –mint amilyen a Gázai övezet, a Szuezi-csatorna és az egyiptomi hadsereg képessége e két térség biztonságának szavatolására – a nyugati hatalmak és a térség kormányai csökkenő aggodalommal figyelik Egyiptomnak a zavar iránti vonzódását – írta Geopolitical Diary című internetes kiadványában az amerikai Stratfor elemző cég.

Egyiptom valaha a szunnita arab világ lényeges tényezője volt. Az olyan egyiptomi intézmények, mint az al-Azhar egyetem és az iszlamizmus védelmezője, a Muzulmán Testvériség továbbra is jelentős regionális befolyással rendelkezik, de Egyiptom már messze nem számít az arab hegemónia élharcosának – mutatott rá a texasi székhelyű Stratfor.

Szélesebb regionális kérdések, így a szíriai háború és a felemelkedő Iránt védekezési pályára kényszerítő szunnita előretörés fontosabbá váltak az egyiptomi zavaros helyzetnél a közel-keleti beavatkozásba belefáradó Egyesült Államok és nyugati szövetségei szemében.

Egyiptom geopolitikai fontossága egy ideig még kitart, még ha az ország nem is a szunnita világ megbízható vezetője már. A Szuezi-csatorna továbbra is létfontosságú hajózási útvonal, és Egyiptomnak a Gázai övezethez való közelsége, csakúgy, mint az Izraellel 1979-ben megkötött békeszerződése továbbra is arra indítják Washingtont, hogy fenntartsa katonai kapcsolatait az egyiptomi hadsereggel, ha nem is a kairói kormánnyal. Az egyiptomi hadsereg mind a Szuezi-csatorna, mind a gázai-egyiptomi határ biztonságának szavatolója. Amíg a hadsereg megtartja az egyiptomi államon belül a legerősebb pillér szerepét, az Egyesült Államok aligha avatkozik be az egyiptomi belügyekbe.

Az egyiptomi hadseregen nem látszanak a bizonytalanság jelei. Stabilitása egyszerre áldás és átok: erősebb külföldi szereplők beavatkozása híján a hadsereg egyre inkább felelős – és felelősségre vonható – az elhúzódó zavaros egyiptomi helyzetért. Nyugati támogatás vagy beavatkozás nélkül az olyan regionális szereplők, mint Katar, Szaúd-Arábia vagy Líbia, segítenek az egyiptomi államra nehezedő bizonyos gazdasági nyomások enyhítésén. Senki sem nyújt azonban könnyű megoldást Egyiptom régi keletű gazdasági és földrajzi kihívásaira.

Senki sem kívánja Egyiptom összeomlását, de a nyugati vagy a regionális szereplők nem sietnek vállukra venni az egyiptomi állam újjáépítésének a terhét sem. Az egyiptomi hadsereg folyamatos stabilitása és csökönyössége segít csökkenteni egy esetleges összeomlással kapcsolatos aggodalmakat. A hadsereg döntőbírói szerepre kényszerül a versengő politikai és felekezetközi érdekek, a különböző civakodó versenytársak között. A közvetlen katonai diktatúra kialakítására nem képes, és erre nem is törekvő hadseregnek a különböző politikai és közéleti erőkbe vetett bizalma, és következésképp azok hatalomba juttatása miatt az egyiptomi politika ciklikussága – választás, ellenzék, tiltakozás és nyugtalanság – várhatóan nemigen fog változni a közeljövőben.

E dinamika hátterében súlyos gazdasági egyensúlyvesztés húzódik meg növekvő lakossággal, ami messze meghaladja a sivatagi ország forrásait. Miközben Egyiptom egyre inkább befelé összpontosít, és regionális pozíciói gyengülnek, gazdasága tovább fog hanyatlani, népessége pedig növekedni. A szélesebb problémákkal kevesebbet foglalkoznak majd, de a politikai helyzet miatt továbbra is a vezető hírek között szerepel majd. 

(MTI)